Jogosan várom el az illedelmet, empátiát egy szakorvostól vagy ez már tényleg csak luxus?

Néhány nappal ezelőtt egy problémámmal fordultam szakorvoshoz állami egészségügyben. Először azon kaptam fel a fejem, hogy amikor a rendelőben én udvariasan köszöntem az orvosnak, ő még egy bólintást sem reagált rá. De a problémáimról is csak néhány gyors kérdést tett fel, itt-ott megvizsgált. Ezzel nem volt gond, de kérdezni szinte nem is mertem, mert annyira komor volt a légkör. Úgy éreztem, mintha az orvos egy lélektelen gépnek a működési zavarait vizsgálná és nem egy érző ember lenne a vizsgálóágyon.

Ez normális? Esetleg nekik is egy védekező mechanizmus, mert ha mindenkinek a gondjait magára venné, akkor beleőrülne és sose menne haza?! Erre is gondoltam.. csak én kicsit érzékenyebb típus vagyok, és egy ALAP empátia és illedelem (köszönés, elköszönés) jól esett volna. Semmi többre nem számítottam igazából, de ez nekem tényleg alap..

Én is emberekkel foglalkozom napi szinten egyébként. Én se veszem fel a többi ember gondját a vállamra, ha nem muszáj, de ettől még kedves, normális, illemtudó vagyok.