Altatás közben normális, ha úgy érzem konkrétan szétrobbanok fizikailag?

Szia! Anesztéziát végző orvosként két elképzelésem van erre: az egyik, hogy amikor rád tették a maszkot (ezt preoxigenizációnak hívjuk, pár mély sóhajt kérünk a pácienstől, hogy a légút biztosítása során, amikor a "bealtatószertől" már áll a légzés--ekkor már nagyon mélyen alszol, nem éled meg, legyen elég "tartalék" oxigén a vérben), elkezdték adni a bealtatót, ami általában propofol, vagy etomidát (mindkettő érfal irritáló), nem szóltak, hogy ez fájdalmas lehet, valamint melegségérzés jelentkezhet a mellkasban a gyógyszer oszlásának ideje alatt, ami--mint írtad--pár pillanat, és így ezt az érzést fokozottabban élted meg, nem készítettek fel rá, ami hiba; VAGY először az "izombénítót" adták be, ami azonban pár másodperces, arctól a láb felé terjedő izomösszehúzódásokat generál, mielőtt lebénítana (ez az úgynevezett depolarizáló izomrelaxáns, szukcinilkolin, mely szintén a légútbiztosításhoz kell), és ezt élted meg, aztán adták gyorsan a bealtatót--ez viszont műhiba. Bármi is történt azonban, ez nem egy korrekt anesztézia volt, mert bárhogyan is történt, ezekre nem kellene emlékezned, ugyanis a bealtató nem titkolt célja többek közt, hogy az altatás előtti pillanatokra ne emlékezz, sőt, erre a célra én még az egész procedúra előtt szoktam adni a páciensnek 2-3 mg midazolamot is, amely ugyancsak amnéziát generál. Sajnos sokan ezt nem teszik meg, és szegény beteg az anesztézia indulásáig reszket a félelemtől a műtőasztalon--na, én ezt nem hagyom, nem azért mert én olyan okos vagyok, hanem mert bele tudom élni magam a beteg helyébe, hogy mennyire stresszelhet, amit senkinek nem kívánok, és azt sem, hogy mindezekre emlékezzen.