A TB-s pszichiátriákon miért osztogatják annyira könnyelműen a (kamu) diagnózisokat meg a gyógyszereket?

Ja, persze... Két esetből extrapolálsz...

Nem túl bölcs dolog!

Akinek már volt dolga pszichiáterekkel, az pontosan tudja, hogy a kérdező nem túloz.

Csak a legutóbbi esetemet felhozom példának: új pszichiáterhez mentem első alkalommal egy hosszabb kihagyás után. A nő nagyjából az alkalom első 10 percében eldöntötte, hogy mi a bajom, és ahhoz tartotta magát végig. Nem vette a fáradságot, hogy jobban felmérje a helyzetemet, és alapból nem is lehetett volna egy teljes kivizsgálás, mert csupán 35-40 percet töltöttem bent, nem volt több idő rám. Állítólag valami félreértés miatt történt, és túl sok volt aznap amúgyis az új beteg. Bő fél óra alatt így meglett a diagnózis, meglett a gyógyszer, minden szuper. Csak épp a problémáim háromnegyedét nem tudtam elmondani sem. Az ilyen apró dolgok, mint például hogy miközben mondom a tüneteimet, még elintéz két telefont, egyeztet az asszisztenssel, már csak hab volt a tortán.

Tudom, hogy nagyon könnyű a pszichiátriai betegeket őrültnek beállítani, akiknek annyi eszük sincsen sajnos, hogy realizálják azt, hogy bajuk van, de ha egyszer majd talán túl lépsz ezen a felszínes és rosszindulatú hozzáálláson 2-es, akkor észre fogod venni, hogy ez a rendszer rengeteg sebből vérzik.

Az ilyen 10 perces diagnózisok meg a szakemberhiányból, a túlterheltségből fakadnak, nincs idő egyszerűen egy teljes kivizsgálásra és odafigyelésre a páciensre, de ettől ezek még nem lesznek helyes dolgok.