Miért törvényszerű az ha az ember belép egy állami eü. intézménybe akkor ki lesz téve valamilyen megaláztatásnak?

Hát ez nagyon soktényezős probléma. Alapból fiatalon lehet hogy ambiciózusan kezdték, aztán már az első pár évben elkezdenek kiégni. Szar (volt eddig ) az orvosok fizetése is, ők is jobban örültek volna ha nem a hálapénzből szedik meg magukat hanem az állam megbecsüli őket annyira, hogy kielégítő fizetést kapnak. Az ápolóknak nem emelték most se a fizetését, éhbérért dolgoznak, cserélgetik az ágytálakat, 12 óráznak, éjszakáznak és egyáltalán nincsenek megbecsülve, és most még nagyobb lett a berkulonbseg miatt a szakadék az eü-sök között ami rengeteg feszültséget generál. Tudom könnyű azt mondani hogy nem kötelező kórházban dolgozni, el lehet menni máshova. Hát így is nagyon sokan elmentek máshova az utóbbi években, akik maradtak azok akarmilyenek is, hálásnak kell lennünk hogy még hajlandóak azokban a mocskos kórházakban húzni az igát, ha ők sem lennének akkor én nem tudom mi lenne ezzel az országgal. Azokban az emberekben azért még csak van hivatástudat, ha nem lenne, hidd el már régen felmondtak volna ők is. Mivel eleve munkaerő hiány van a kórházakban, a maradék dolgozókra sokkal több beteg és sokkal több munka hárul, mint amennyit egy emberre szabad lenne ráterhelni. Ez is feszültséget generál és sokszor a betegeken vezetik le a mérgüket, akik pedig nem értik hogy miért kell órákig várakozni egy 10 perces vizsgálatra. A betegek is idegesek emiatt, sokan turelmetlenkednek, vergodnek, számonkérik azt a maradék pár eü dolgozót hogy miért nem végzik rendesen a dolgukat, miért nem pörögnek ezerrel mikor ennyi beteg van a váróban. Hát ezt pedig nagyon egyszerű megmagyarázni, azért mert nem bírják, mert fáradtak, mett belefáradtak már ebbe az egész helyzetbe, hogy kihasználva érzik magukat, hogy nincsenek megfizetve. Hogy koszosak, budosek a kórházak és ők ott élik le a fél életüket, mert fiatalon azt gondolták milyen szép hivatás betegeket ápolni, az ember hasznos része lehet a társadalomnak. Ehelyett mindenkinek hatalmasak az elvárásai velük szemben, mindenki megmondja hogy így meg úgy kellene végezni a dolgukat, ráadásul mosolyogva , mert ugye senki nem kényszeríti őket hogy a kórházban dolgozzanak, ha ezt választották akkor igyák meg a levét. Ezt a szemrehányást szerintem naponta megkapják, hogy senki nem tart pisztolyt a fejükhöz, ha nem jó kórházban dolgozni, el lehet menni. Ez egy nagyon veszélyes provokáció, ugyanis ha ezek az emberek is elmennek a kórházakból, akkor mi extra k*rva nagy szarban leszünk.

Nagyon meg kellene becsülnünk azt a kevés dolgozót aki még hajlandóak kórházakban dolgozni. Ha így lenne, akkor ők is sokkal kedvesebbek lennének velünk. A jelen eü helyzetben nekem se lenne kedvem mosolyogni. Azoknak az eü dolgozóknak akik ebben a politikai, és társadalmi helyzetben is humánusak és kedvesek tudtak maradni, minden tiszteletem és örök hálám, ők a hétköznapi hősök!

( Nem dolgozom kórházban mielőtt bárki elkezdene szarral dobálni a véleményem miatt. )

Hidd el, a betegeket sem kell félteni. Egyszer szívesen beültetnélek mondjuk egy szakrendelésre, elég gyorsan rájönnél, hogy miért vannak kiégve az egészségügyi dolgozók.

6 éve dolgozom orvosként. Én még az a fajta vagyok, aki lelkiismeretes, normálisan meghallgatja és megvizsgálja a beteget, igyekszik segíteni. Ebből adódóan hiába 4-ig tartana a munkaidőm, 5 előtt soem tudok eljönni, mert mindig van valami. A túlórát természetesen nem fizetik.

Reggel lemegyek a szakrendelőbe, és hiába van kiírva, hoogy mondjuk 9-től van rendelés, már 8 órakor verik az ajtót. "De nekem csak egy recepet kell", "de nekem csak egy beutaló kell" stb.

Ha véletlen el kell mennem valahová (pl. fel a műtőbe) és kimegyek az ajtón, úgy néznek rám, mint a véres ronygra. Ha ne adj isten 8 óra alatt egyszer kiszaladok mosdóba, ugyanaz a lenéző "már megint hova megy ez????" pillantás. Ha az asszisztensnő kinyitja az ajtót, rögtön 5 beteg esik neki egyszerre. Hiába van előjegyzés, soron kívül még jön rajtuk kívül 30 beteg, amikből 25 általában teljesen indokolatlan.

Aztán van, hogy adunk időpontot, nem jelenik meg, majd 2 hét múlva, mikor éppen eszébe jut, beesik az ajtón és azonnali ellátást követel. Mikor megkérdem, hogy mégis merre járt az időponntján, amit direkt azért akkor adtunk, mert akkor kell megcsinálni, közli velem, hogy "nyaralni voltunk". De most aztán azonnal a seggét is nyaljam ki, mert ő most éppen ráért és megtisztelt azzal, hogy idejött...

Arról nem is beszélve, hogy a páciensek jó része arra nem képes, hogy tisztesséegesen köszönjön. Oké, hogy fiatalnak nézek ki, de talán nem kellene kapásból letegezni.

Szóval én még relatíve türelmes vagyok, szívesen segítek, elvégzem a munkám, bunkó sem szoktam lenni, de azért van, ami rendesen kiveri a biztosítékot.