Az mennyire általános, hogy az ápolókat lenézik?

Elegge valtozo. Anno a szakmaiban voltam gyakorlaton korhazban, belgyogyaszaton es sebeszeten. Sokan halasak voltak, egy holgy merhetetlenul halas volt csupan azert, mert felmelegitettem neki a konyhaban a tejet. Egy masik korteremben ket neni is indokolatlanul tulzasba vittek a dicseretemet azert, amiert normalisan megcsinaltam a harom ures agyat, merthogy szerintuk a legtobb tanulo, de nem ritka az ott dolgozoktol sem, hogy nem figyelnek annyira az agy megcsinalasara, inkabb csak eppenhogy legyen okes, aztan csokolom. Hat nem tudom, en senkit nem lattam az apolok kozott, akik rosszul, igenytelenul csinaltak meg az agyazast. Egy masik idos, egy bacsi, siman mondta, hogy neki mi kell, nem tudott varni, nem volt hajlando varni, mig lesz ra ido - kenytelen volt. Megint masik korteremben az idosek szinten turelmetlenek voltak, sot mi tobb, panaszkodtak. Mindket osztalyon azt tapasztaltam, hogy szerencsere a legtobb ellatott normalis, halas, nem lekezelo. Azonban akarva-akaratlanul a halasok is neha elfelejtik, hogy o aznap a sokadik ember. Segitokesz es turelmes vagyok, de amikor vegigmentem az osszes kortermen a vernyomasmeressel, bizonyos embereknel vercukormeressel, sokakat pelenkaztam, legalabb 20 agyat athuztam, reggelit es ebedet osztottam, ettem es szedtem ossze a maradekot, ures dobozokat, akar mosdattam is, es lehetne meg sorolni, es minden kozben beszelni is kellett nem egyszer az ellatottal, akar azert, mert mas, hozzatartozo is kerdezett tolem, delutanra a nemletezo faxom kivan es az jart a fejemben, hogy na most mar mindenki hagyjon engem beken, elegem van. Illedelmesen felelek a kerdesre, ha tudok, segitek, de latszik es erzodik, hogy igen, az, hogy engem kerdez, nyug szamomra. Ezt pedig sokan felreertelmezik es rossz szemmel nezik. A noverek az aldott szabad perceikben telefonozni szoktak, es ezt nem egy ember veli ugy, hogy egyenlo azzal, hogy egesz nap a telefont nyomkodjak, ezert jon a lenezes. Ezt nem egyedul en gondolom, hanem lattam, tapasztaltam, es az iskolabab is jottek ilyen visszhangok - aki pl korhazba ment, es visszajott latogatoba, o is meselte.

20/l

Akkor Ózdi kórházban még nem jártál!

Na oda nem is szabad

Hiaba ir hármas ilyen szepeket, en tobb korhazban is fekudtem mar, vagy kozeli csaladtagom (szulo, testvér) es bizony nagyreszben az apolonők a helyukon ultek, nevetgeltek, telefonoztak. Es nem, nem egesz napos munka utan, hanem napkozben. Az anyamnak ugy kellett konyorogni az agytalert, mikor magatehetetlenul fekudt a korhazi agyban es nem egyszer! Nagy nehezen megmozdultak végül mindig, es akkor mar 1,5 oraja csak egy helyben ultek es kavezgattak, harman!

Persze van jo tapasztalat is, talalkoztam mar kedves noverekkel, akik mindig turelmesen, mosolyogva fogadtak. A tobbi viszont fapofaval, “semmi kedvem az egeszhez” fejjel jott oda, flegma volt szant szandekkel. Sokszor egyenesen megalazo magatartassal viseltetnek a betegek fele.

Sajnos ez a munka nem valo mindenkinek. Mar 3 ev utan kiegnek, megis csinaljak még 30 evig.