Jobb szív szár elzáródás miatt lesz szívkatéterezésem, volt már ilyen beavatkozásotok?

Igen, nekem volt, 2015-ben szívkatéteres műtétem szívritmuszavar miatt.

Én is féltem, nagyon. Össze kell készíteni a kórházi cuccod, ami jó ha tartalmaz egy elemes rádiót (fülhallgatóval), ugyanis egy éjszakára tuti bent kell maradnod. (Pizsi, vékony köntös, papucs, kis-és nagykanál, pohár)

PLUSZ: számíts arra, hogy nem kelhetsz fel az ágyból wc-re sem, műtét után, tehát vagy visszatartod (ami nem valószínű, hogy sikerülni fog, és itt a vizeletre gondolok), vagy viszel be néhány darab éjszakai, nagy nedvszívó felnőtt pelust (3-4 darab - nem szükséges magadra kötni, tedd csak magad alá, de valami kell, hogy ne robbanjon fel a húgyhólyagod, mert a stressz miatt lesz pisi bőven - és mint mondtam, műtét után nem kelhetsz fel, nem járkálhatsz).

Erre csak ott jöttem rá, de szerencsére a húgi mellettem volt, az egy éjszaka kivételével, és ő hozott a gyógyszertárból.

Tehát: bementem az időpontra, bejelentkeztem, hogy itt vagyok. Személyi, lakcím, TAJ kártya, adategyeztetés, megmondták a kórterem számot, és azt hiszem, ágyat választhattam (ablak mellett, mert így a párkány a polcom is volt). Majd kisvártatva jöttek vért venni, és hőt mérni, mert azt hiszem, ha hőemelkedésed van, ugrik az egész "buli". Vérvétel alatt elegánsan elájultam, de még félig öntudatlan is bennem volt, nehogy az ágyamon keresztül fekve, a falba ne verődjön a fejem, tehát afféle félájulás volt az. Sosem bírtam a vérvételt.

Megjött a szobatársam is, csak ketten voltunk az öt ágyas kórteremben, mert a harmadik, akit oda osztottak be, meggondolta magát, nem jött.

Szerencsére nem volt telt ház.

Átöltöztem pizsi, köntösbe. (Bugyit jobb, ha elfelejted, ha műteni visznek, mert csak kínos takargatás lesz belőle.)

Mivel én jöttem elsőnek, szóltak, hogy le kell mennem az elsőre a kettes műtő elé, ott üljek, és majd szólnak.

(Tehát nem kapsz altatást, nem visznek hordágyon, az majd csak visszafelé lesz - ezért mondtam, hagyd az alsóneműt, mert azt nem fogják rád adni!)

Behívtak, bementem. Mondták: vetkőzzek, feküdjek az asztalra.

Megtörtént. Jött egy beteghordó srác, az leborotválta a kellő részt (nekem nem kopasz a mókus, mert nem divatolok), mivel egyrészt a nyaki, másrészt a comb aortából nyomják fel a katétereket. Nem fájt volna, de a lenti doki belül kicsit megszúrt a szondával a plexus környékén, és mikor összerezzentem automatikusan, még neki állt feljebb, hogy mit mocorgok.

Jöttek a dokik, ezalatt kaptam injekciót a nővértől, aki sokkalta rendesebb volt, mint a flegma orvosok. E közben a dokik minden hülyeségről cseverésztek, rádiót hallgattak, és dolgoztak a szívzűrömön.

NEM is akarták elhinni, hogy probléma van a szívemmel (nyilván hobbiból fekszem "kés alá", mert nincs jobb dolgom), de amikor a nyaki aortán keresztül a szívkamrába ért a felső katéter, rögtön megjelent az a francos szívritmus fibrilláció, amitől mindig az volt az érzésem, ott halok meg...

ekkor teljesen rám jött a sírógörcs, (mert anya akkoriban halt meg, és úgy éreztem, nem jön össze a műtét - ez ugyan teljesen logikátlan, de akkor és ott kicsit pánikkal keveredett) a nővér nyugtatott, fogta a kezem, és aztán már valahogy tudtam: minden rendben lesz.

Talán másfél órát tartott az egész, legfeljebb kettőt. Mikor vége lett, annyit mondtak, hogy 95%(!)-ban hoztak helyre, de máig nem tudom, miért nem lehetett 100%. Közölték, hogy meg kell várnom a beteghordót, mert ő tesz hordágyra, és visszavisz a kórterembe, és mostantól nem kelhetek fel, amíg nem mondják. (enni fel lehet ülni az ágyon, de nem lehet igazából mászkálni, wc-re sem)

Mire visszakerültem, már várt az ebéd, de még nem kelhettem fel. Hallgattam a rádiót, ami oda volt készítve a párnám alá. Kicsit szundíthattam is, de időben felkeltem, hogy szóljak a taka néninek, se az én kajám, se a szobatársamét ne vigye el, mert én még nem ehetek, ő pedig - lévén épp a műtőben - már nem ehet, de majd kelleni fog.

Mire ő is visszajött, dumáltunk egy kicsit, szundiztam, rádióztam (fülhallgatóval!)

Kanál, (kiskanál, nagykanál) pohár, jó ha van, inkább sajátot használj az a tuti. Kicsi kanál a joghurthoz lényeges (uzsi, vacsi), a nagy az ebédhez.

Gyógyszereket kaptuk, előírás szerint amikor kellett. Aludtunk, reggel pedig (nem is tudom, járt-e még reggeli, de azt hiszem: igen) olyan délelőtt 10 körül kirúgtak, de természetesen megkaptuk a zárót, csak azt nem a kórterembe kellett megvárni, mert jött a kövi turnus, és húzták át az ágyakat. Receptet is kaptam, mert ezután a katéteres beavatkozás után, egy hónapig mindennap kell 1 szem Aspirin Protect 100 mg tablettát bevenni a vérhígítás hatása miatt. Ez biztos neked is lesz.

Szóval röviden:

"Bele lehet halni?" - Mindennek van kockázata, de nem fogsz!

"Nagyon fáj?" - Ha nem szúrt volna meg a katéterrel véletlen belülről az a dilettáns doki, akkor egyáltalán nem éreztem volna.

"Hosszadalmas?" - Másfél, max két óra hossza. Ám neked más a műtéted, lehet az kicsit több.

"Altatnak?" - Nem, de nem is baj, mert annak is van kockázata, szóval jobb, ha éberebb vagy. Nyugtatót I.V. biztos kapsz.

"Nagyon félek!! :(" - Ne félj! Az angyalok vigyáznak rád! :D (Idézet Mary Winchester-től, amikor Dean-t, a fiát vigasztalta. Szeretem a Supernatural-t, na!) :) Minden rendben lesz, hidd el! Sikerülni fog! :)

((Látod, írtam neked egy kisregényt! Remélem megnyugodtál!))

Nekem idén július 14én volt ilyen műtétem. Igazából mivel 18 alatt vagyok ezért gyermekkardiológiára mentem. Összesen 3 napot voltam kórházban. Első nap csak felvettek az osztályra, covid teszt vérvétel, ekg és ultrahang, illetve vizeletmintavétel. Elvileg nem szabad, de orvos engedélyére még az éjjelre haza mehettem aludni. Másnap reggel 6ra bementem és először le kellett zuhanyoznom. Azután belémvezették az infúziót, ami nekem az egész 3 nap alatt a legkellemetlenebb volt, mivel 2szer is elpattant a vénám. Aztán emlékeim szerint csak várnom kellett amíg jönnek betolni a műtőbe. Mikor megjöttek odatoltak a műtőhöz, de várni kellett, mivel előttem egy 10 hónapos babát műtöttek és kicsit át kellett rendezni a helyet. Ezután végre ráfektettek a műtőasztalra és rám raktak minden ilyen ekg-t meg műszert, be betadinozták a testem, és az utolsó kép az az hogy a pulzusomat nézem az egyik műszeren. Ebből kiderül hogy engem altattak. Semmit nem éreztem, ugyanis nem sikerült kihozni a szívzavaromat (mondta egy nővér előtte hogy valószínűleg érezni fogok valamit). Kiderült hogy a szívem szigetelésével volt gond, de hatalmas szerencsémre ezt is meg tudták oldani műtét közben. Ha jól tudom nekem olyan 3 órán át tartott, de konkrétan olyan volt mintha előre utaztam volna az időben 3 órát. Műtét után egyből ébresztettek, de nagyon kába voltam még sokáig, rengeteg hülyeséget kérdeztem a nővérektől, és még amikor toltak vissza az osztályra széttártam a kezeimet és kiabáltam hogy ÉLEEEK. 😂 Csak egy kis pudingot ehettem műtét után. Ezután egyáltalán nem voltam álmos, hajnali 3ig egy szobatársammal dumáltam. Ez éjjel még rajtam volt az ekg. Másnap csak annyi volt hogy újrakötözték a sebeimet és kivették az infúziót. Aztán mehettem haza. Azóta nem fordult elő semmilyen erős szívverés, terhelésre se. Még pár hétig aspirint kell szednem. Ha valamit kihagytam az csak azért van mert az altató miatt sokminden kiesett.

Nem tudom hogy már átestél e rajta de semmi ok félelemre, tapasztalt orvosok végzik precíz eszközökkel, rutinműtét az egész.