Félek a dohányfüsttől és évek óta megbénít a dolog, most viszont szeretnék szembenézni a félelmemmel és legyőzni örökre. Azon gondolkodom hogy a legjobb barátnőmmel kipróbálom a cigit, szerintetek ez jó ötlet? 26L

Végül minden nagyon jól alakult péntek este. Felszabadulva érzem magam és úgy gondolom, örökre legyőztem a cigi iránti félelmem! Nagyon nehéz volt, de végül megcsináltam.

Minden a szokásosan telt estig, munka után találkoztunk és átjött hozzám a lakásomra. Néztünk filmeket, beszélgettünk sokat, vacsoráztunk, majd szólt hogy „Kimegyek a szokásos egy száll cigimre. Mindjárt jövök vissza.”

Azt éreztem, hogy eljött az idő, szembe fogok nézni a félelmemmel. Nehéz volt, de végül kimentem hozzá a kertbe és udvariasan köszöntem neki. Megdöbbent és furcsán nézett rám, kérdezi, mégis mit csinálok itt. Elmeséltem neki, hogy ma este szeretném legyőzni a félelmem és bebizonyítani magamnak, hogy meg tudom csinálni. Aztán leültem hozzá a padra és elkezdtem beszélgetni vele.

Azt mondta nagyon büszke rám és hogy tudja, ez most milyen nehéz nekem. Próbáltam kellemes dolgokra gondolni. A barátnőm azt kérte, ne a füstölgő cigit nézzem hanem a szemébe nézzek mikor beszélek hozzá és hogy nagyon bátor vagyok, büszke rám.

Éreztem a cigi szagát és azt mondogattam magamnak folyamatosan, hogy nem félek. Eszembe jutottak azok az idők amikor féltem kimenni a lakásból, most pedig már ennek vége, hiszen dolgozni járok, könyvtárba megyek és vásárolni is. Eszembe jutottak a bántalmazások az iskolában és hogy mennyire fájt a dolog.

Izzadtam, hevesen lélegeztem, szorongtam és a lelkem egy része azért kiáltott, „Menj innen, itt bacilusok vannak! Menekülj!”. De végül azt mondtam magamnak, hogy nem, most véget vetek a félelemnek, le fogom győzni!

Azt hittem sosem lesz vége, de végül elszívta az első száll cigijét. Azt mondta, hogy ennyi is volt, vége. Én viszont mondtam neki, hogy ugye van az évi 3 „kirúgok a hámból, elszívok egy doboz száll cigit” napja, s hogy az egyiket most felhasználhatná. Azt mondtam neki, hogy ez most miattam is fontos lenne, hiszen szeretném legyőzni a félelmem.

Azt válaszolta, hogy úgyis mostanában tervezte megejteni az egyik napot, szóval részéröl nincs akadálya. És gyakorlatilag pont tele volt a doboz, mert éppen most vásárolt magának egy új dobozzal.

Elővette a második szálat és gyorsan rá is gyújtott. Igazából itt volt az egyik legnehezebb pillanat nekem, mert „újraindúltak” a rémképek a szemem előtt. Megint előjöttek a borzalmas emlékek, meg a belső hang, hogy „Itt bacilus van, fussál innen!”. De nem mozdultam el a padról és végig ott voltam mellette, beszélgettünk. A cigi szaga ugyanúgy zavart és „szúrt”, ha lehet így fogalmaznom.

A harmadik szál teljesen más volt. Itt elkezdtem sírni és remegni is egy kicsit, mire mondta a barátnőm, hogy „Már a harmadik szállnál járunk és te még mindig itt vagy! Nagyon büszke vagyok rád, igazi harcos vagy! Ne félj kérlek, itt vagyok melletted és tudod hogy sosem hagynám hogy bántódásod essen! Nagyon szeretlek téged!”

A negyedik szállnál megkérdezte hogy szeretnék-e bemenni a lakásba, mire mondtam hogy nem, én itt szeretnék vele maradni a padon mire teljesen elfogy a doboz tartalma. Amikor a negyediket szívta, a szag ugyan még mindig zavart, de a rémképek eltűntek teljesen! És képes voltam végig a barátnőm szemébe nézni!

Az ötödik szállnál azt a feladatott kaptam tőle, hogy vegyem a kezembe a cigisdobozt. Azt kérte, tartsam a kezemben. Nehéz volt kézbe vennem mert „tele van bacilusokkal”, de végül mégis a kezembe tudtam venni.

A hatodik szállnál azt kérte tőlem, vegyek a kezembe egy cigiszálat, miközben a másik kezemben fogom a dobozt. Nagyon boldog voltam, mert ezt viszonylag könnyű volt megtennem.

A hetedik szállnál már a szag sem zavart annyira, sőt, tudom furcsán fog hangzani, mert szinte „megkedveltem”. Legalábbis a szag már nem a félelmet jelentette nekem, nem a rossz emlékeket, hanem a büszkeséget hogy szembe tudok nézni vele és az élményt, hogy beszélgetek a barátnőmmel.

A nyolcadik szállnál azt mondta, ha szeretném, próbáljam ki én is a cigit. Azt mondta, ha jólesne, nyugodtan gyújtsak rá. Itt még azt mondtam, hogy nem köszönöm, ezt még nem szeretném megtenni, de gondolkodok rajta.

A kilencedik szállnál, mielőtt rágyújtott volna, azt mondtam hogy várjon, most én is rágyújtok. Így is tettem, meggyújtottam a cigit és borzalmas volt, RENGETEGET köhögtem, de végül elszívtam életem első cigijét. Az íze valami iszonyatosan rossz volt! Sokat segített hogy ott volt mellettem miközben én is, ő is cigiztünk. Émelyegtem, hányingerem volt, köhögtem, szédültem, de becsülettel elszívtam az egészet.

Innentől kezdve már EGYÁLTALÁN NEM féltem a cigitől és végig ott voltam mellette a padon, ameddig elszívta az utolsó szálat is a dobozból. Sőt, itt kezdett el végre KELLEMES lenni a beszélgetés és ekkor már fel sem tűnt, hogy valójában ő dohányzik mellettem, szinte kívántam a dolgot.

Amikor vége lett, nagyon boldog voltam és átöleltem a barátnőm sírva, azt mondtam neki „Sikerült! Legyőztem a félelmem! Nem félek többé a cigitől!” Azt mondta nagyon büszke rám hogy egy hatalmas lépést tettem afelé, hogy önálló, bátor és szabad nő legyen belőlem.

Azt kérte tőlem, hogy én SOHA TÖBBÉ ne gyújtsak rá, mire mondtam hogy emiatt nem kell aggódnia, ez az egyetlen száll is iszonyatosan rossz volt nekem. Mondtam neki hogy szó sincs arról hogy én „megkedveltem” a cigit, ugyanúgy nem szeretem, de legalább már nem félek tőle.

Arra a kérdésére pedig, hogy máskor is kiülök-e hozzá a kertbe amikor elszív egy száll vagy akár egy egész doboz cigit, azt válaszoltam neki, hogy ezt még át kell gondolnom.

Hát lényegében ennyi. Nagyon boldog vagyok és szabadnak érzem magam!