Ki hogy küzdött meg a nikotin megvonással?

Ez az 52. napom cigi nélkül, szóval nem lenne hiteles, ha én adnék tanácsot. Csak elmondom, hogy én hogy vagyok ezzel. Számomra is komoly motiváció az, hogy több pénzem marad, és amikor nagyon rám jön a cigizhetnék és már indulnék cigit venni, belegondolok, hogy 1 cigi is visszaeséshez vezetne, jönne a bűntudat és még a pénzem is kevesebb lenne.

A mozgás, sportolás is jó... Nyilván nem lehet annyiszor elmenni az edzőterembe, ahányszor az emberre rájön a cigizhetnék, de a mozgás alatt azt is értem, hogy pl. én egy ötszintes irodaházban dolgozom, néha felszaladok az ötödikre, és vissza, vagy nem tömegközlekedem, hanem gyalog megyek a munkahelyemre, vagy hamarabb leszállok, mint amúgy kellene, és gyalogolok (ezeket behelyettesítheted bármilyen mozgásra, amire lehetőséged van). Az aktivitás mindenképpen jó.

Hogy emiatt érdemes-e, megéri-e munkahelyet váltani, ezt csak Te tudod. Feltételezem, hogy ha ez felmerült benned, akkor nem csak a sóvárgás miatt van.

Nekem az is segít, ha leszokós videókat nézek, és leírom a saját gondolataimat is.

És igen, van, akinek az válik be, hogy eldönti, hogy leteszi a cigit és akármi történik, kitart az elhatározása mellett, de én attól a gondolattól, hogy soha többé nem gyújthatok rá, olyan ideges leszek, hogy rögtön elszívnék 3 szálat. Nekem az a gondolat válik be, hogy azt mondom, tesztelem, meddig bírom, még ha ebben benne is van a mentség és a gyengeség. Arra is gondolok, amikor nagyon rágyújtanék, hogy az első 2-3 hét különösen nehéz volt, nem szeretném ismét átélni.

0%-os elf bart szívok.

Nekem bevált mert a mozdulat meg van, jó illatú.