Hogyan éljek együtt két dohányfüggő családtaggal?

#1: mert jó ideje ez exponenciálisan növekszik és mostanában teljesen azt érzem megfulladok a dologtól. Nincs se barátom, rokonom, testvérem, szomszédom akinek elmondjam.

#2: mert én értek hozzá. Egyikük még a villanyórát se találná meg nemhogy befizetni, azonfelül nem tud egyedül lemenni semmié. Igen, a cigiért is én járok le. Nem az a lényeg hogy ki mennyit keress, a lényeg hogy én osztom be, én figyelem, én fizetem, én görcsölök. Most 7000 Ft volt 3.-áig, de sírógörcsöt kapott hogy azt mondtam "nem, nem lesz belőle cigi" spoiler mégis lett.

#3: 8 év után talán nem kérdés, de néha elgondolkozok rajta. Azon is hogy nem volt mindig ilyen. De se ő, se én nem tudnánk anyagi okok végett se egyedül élni. Bár én már az utcán is élnék. Ez mondjuk már a depresszió.

#4: régen nem ilyen volt és én se. Bár a dolgok oroszlán része mindig rám hárult (takarítás, bevásárlás, számlák ráncba szedése), de nem éreztem hogy egy cseléd vagyok.

#5: Nálunk viszont mindenekfelett áll a cigi. A minap a tisztasági betét jött fel mondtam vagy az vagy a cigi. És ugye a cigi volt válasz. De a bolond én vagyok, én nem értem mert a cigi az... A töltést régen csinálta, de mióta "jobban megy" már nem akart és nincs is türelme, meg nem is ment neki. A lány csinálja, sunyiba. A múltkor azt kérdezte nincs-e Bibliánk, mert cigit akar sodorni. Nem vagyok nagy vallásos, de majdnem a falba vertem a fejem.

Az erkély minden egyes négyzetcentimétere hamus. Rá van égve az ablakra, a keretre, a pókhálóba, a székre, a földön áll a hamu, az asztalon. Ha van hamutartó és mivel szoktam szellőztetni van a hamutartón egy védő hogy a szél ne fújja ezer irányba főleg nyáron. És ez az a színvonal, amiből nem akarnak lentebb adni?!