Miután abbahagytam a dohányzást, mennyi időnek kell eltelnie, hogy ne érezzem a sóvárgást a cigi iránt?

Attól függ, hogy függővé váltál-e ill. van-e hajlamod függőségre (genetika), vagy a rászokás egészen más irányú volt. A feleségemet hiába próbáltam rávenni kb. 20 éven át, hogy hagyjon fel vele. Aztán egy makacs felsőlégúti hurut során abbahagyta. Bevallása szerint utána soha nem volt sóvárgása a dohányzás után (hozzáteszem, részben feltehetően azért dohányzott házasságunk első felében, hogy engem idegesítsen ill. saját maga előtt igazolja saját "függetlenségét" és szabad akaratát).

Nehezebb a dolog, ha valaki valamilyen feltételes reflextevékenységet kapcsol a dohányzáshoz, pl. a reggeli rágyújtáshoz kapcsolja a székletürítést. Ilyenkor a dohányzás elmaradása esetén nem indul be az ürítéshez vezető tömegperisztaltika.

És nyilván vannak olyanok is, mint pl. a sógorom, aki többszöri leszokás, visszaszokás után, most idősebb korában (szerintem az unalom megtörésére is) naponta pár szálat elszív, de azt is csak részletekben. Ha hozzánk jönnek, akkor ittlétük 1 órája alatt 3-4 alkalommal kimegy az erkélyre, hogy ott 3-4 slukkot leszívjon, tehát azt az egy szálat több részletben szívja el).

Igazság szerint életed végéig előjön majd az érzés hogy jó lenne rágyújtani ha tényleg rendszeresen dohányoztál és nem csak alkalmanként.

Én kb 6 évig dohányoztam rendszeresen aztán egyszer kórházba kerültem egy műtét miatt és 3 napig nem nagyon tudtam még az ágyból se ki kelni, de amikor már sétálgattam akkor meg kedvem nem volt egészen a kórház másik végéig kimenni a portára ahol rágyújthattam volna, ott inkább lustaság miatt inkább nem gyújtottam rá. Aztán amikor hazamentem akkor elgondolkoztam azon hogy mégis kibírtam 1 hetet és elég jól akkor többet is kifogok bírni alapon, így eldöntöttem hogy abba is hagyom ha már ennyit kibírtam. Sokan mondták hogy nehéz lesz de próbáljam meg. Akkor az első hét amikor már otthon voltam egész jól ment. persze időnként elkapott az érzés főleg ebéd után meg kávézásnál hogy jó enne rágyújtani de nem tettem meg. Aztán amikor eljött a második hét illetve a harmadik akkor egyre erősebben vágytam már a cigi után főleg úgy hogy a barátnőm is dohányzik és amikor kiment a teraszra és én is vele beszélgetni akkor egyre inkább vágytam rá mert láttam meg éreztem a szagát amit akkor jó kellemes illatnak éreztem annyira vágytam rá. Aztán ki sem mentem vele inkább hátha ez elmúlik de nem egyre jobban vágytam rá. Akkor jött kb másfél hónapos időszak amikor már a mozdulat is hiányzott és a csemegeuborkát is elnyomtam a hamutartóba reflexből, meg amikor olyan filmet néztünk amibe valaki dohányzott éppen akkor tudtam teljesen meghülyülni, meg persze néhány olyan éjszakám is volt amikor arra ébredtem hogy mindenáron rá kell gyújtsak pedig éjszaka soha nem gyújtottam rá amikor felébredtem pl wc-re menni akkor nem volt ez amikor még dohányoztam.

Aztán amikor leketyegett ez a másfél hónap akkor kb minden nap valamivel jobb volt, nem éreztem annyira hogy kéne a cigi, persze megvolt a vágy, de nem olyan intenzíven. Aztán jött az az időszak amikor már jó fél év eltelt az utolsó dohányzásom óta akkor volt olyan pár hetes időszak amikor már egyáltalán nem kívántam, még akkor se ha szemem előtt dohányzott valaki. Aztán utána megint elkapott az érzés hogy rá kéne gyújtani de csak úgy spontán, tartott néhány hétig ez az időszak,aztán megint elmúlt.

Amikor már 1 év telt el akkor ezt megünnepeltem magamba, meg persze az erre szánt pénzemet amit dohányra, meg hüvelyre költöttem azt mindig félretettem egy kis dobozba amibe csak tettem a pénzt havi 2 alkalommal amikor ugye beterveztem a dohányboltba való ellátogatást ez helyett az arra szánt pénzt félreraktam. Igen csak rájöttem hogy az a havi 25-30 ezer amit erre költöttem abból 1év után több mint 300 ezer ft összegyűlt és akkor gondoltam bele hogy ha régebben is abbahagytam volna mennyi jó dolgot vehettem volna inkább ebből a pénzből, főleg akkor amikor összeköltöztünk a barátnőmmel és kellett volna pár dolog rögtön amire kölcsön kellett kérnünk. Így ebből a pénzből egy kismotort vettem magamnak munkába járásra nyáron amit régóta terveztem egyébként.

Aztán amikor már másfél év telt el akkor időnként adódtak olyan napok amikor elkapott a vágy a cigi után de az már nem volt ennyire intenzív, akkor tartott pár órán át és abba maradt. Azóta eltelt 3 év picivel több is mint 3 év, ez idő alatt egyedül a legutóbbi Szilveszteri bulin gyújtottam csak rá amikor már volt is bennem alkohol és pont akkor kapott el a vágy a cigi után pont akkor, nem bírtam ki, rágyújtottam, barátnőmtől kértem cigit aki hát nem nagyon akart adni, viszont két slukk után már annyira nem esett jól hogy inkább el is nyomtam és picit meg is szédültem tőle, nyilván ennyi kihagyás után ez ezzel járt. Akkor utána hetekig nem jött rám az érzés hogy kívánnám a cigit egyáltalán nem, persze tavasz végén, meg most a nyáron újra eljöttek ezek a napok amikor éreztem hogy rá kellene gyújtani de tudtam tartani magam és meg is szüűntek egy idő után.

Apám aki a 90-es évek végén hagyta abba a dohányzást amikor megtudta hogy tüdőbetegsége van nem rák, de más gondok vannak vele akkor ő is abbahagyta és azóta nem is gyújtott rá, de a mai napig elkapja őt az érzés a cigi után ugyanúgy mint engem és mondta hogy akárhány ismerőse leszokott róla, akinek sikerült is annak is előjön ez, ez ilyen.