Mit csináljak hogy bekerüljek a kórházba? (Normális válaszokat várok és ne beszéljetek le róla mert nem fog menni)

Bocs, de nem vagy komplett.

Nem betegeskedheted végig az életedet azért, hogy a szüleidből egy kis sajnálatot és együttérzést csikarj ki.

Lehet, hogy igaza van az egyik válaszolónak, és tényleg "szeretnek a maguk módján" - bár ezt részemről nem hívnám szeretetnek, mert nem úgy szeretnek, ahogy neked szükséged lenne rá.

Lehet, hogy tényleg szeretnek, csak képtelenek ezt kifejezni, mert pl. nem tanulták meg, hogy ezt hogyan lehet, és/vagy nekik nincs rá igényük, és azt hiszik, ez így teljesen rendben van. Pedig nincs.

Lehet, sőt valószínű, hogy ők maguk is sérültek emocionálisan.

De az is lehet, hogy valamilyen okból (általában a saját gyerekkor árnyéka vetül ki a szülői magatartásra) tényleg nem szeretnek.

Ez kemény, tudom, DE MEG KELL BIRKÓZNOD VELE.

Az igazi szülői szeretetet SEMMI nem tudja pótolni teljesen. Tehát amikor azt javaslom, hogy barátkozz minél többet, nem fogom azt hazudni, hogy majd a barátaidtól megkapod azt, amit a szüleid elmulasztottak megadni neked. Nem fogod. DE olyan mennyiségű és minőségű szeretetet kaphatsz és adhatsz, amely mellett nem lesz már benned ez az óriási hiányérzet, szeretetéhség.

Egyetlen dolgot ne csinálj a szeretethiányod kielégítése érdekében, amit sajnos tinik tíz- és százezrei elkövetnek tudatlanul: belemennek alkalmi kapcsolatokba pár simogatásért, ölelésért, pusziért, mert addig a néhány percig szeretve érzik magukat; és persze ha ennek szex az ára (márpedig 99%-ban az), akkor ezt is hajlandóak megfizetni.

Ez a viselkedés egyébként főleg az apai szeretet hiányában szenvedőkre jellemző, tudat alatt ezzel próbálják pótolni. - Csakhogy ez nem jó módszer, nem válik be, ráadásul egy csomó negatív pszichés következménnyel is jár hosszú távon. Szóval ne tedd.

És végül még annyit, hogy gondolj azokra, akiket olyannyira nem szeretnek a szüleik, hogy lelkileg vagy fizikailag bántalmazzák őket (kb. minden tizedik gyerek, azaz jelenleg az országban kb. 160 ezer); meg azokra, akiket eldobnak maguktól - az esetek többségében az apa szokta elhagyni a családot, így a gyereke(ke)t is, de nagyon sok esetben az anya lép le. Nekem ismeretségi körben is több van ilyen - van, akit 2 éves (!) korában hagyott ott az anyja, van, akit 16 évesen, egy testvérpárt 5 és 7 évesen, és még sorolhatnám. Ez már önmagában is szörnyű, és számomra az egyik legnagyobb bűn, amit egy anya elkövethet a gyereke ellen; de ezt még tetézi az, hogy az ilyen anyák többsége soha többet rá se néz az elhagyott gyerekére, nem tartja a kapcsolatot. (Bár lehet, hogy így még jobb is, meg se érdemlik, hogy lássák a gyerekeket...)

És végül ott vannak az állami gondozásban élő gyerekek, jelenleg is kb. 21 ezren csak Magyarországon. - Sokukat ki kellett emelni a családból pl. bántalmazás miatt, másokról a szülők önként mondtak le.

Csak gondolj bele az ő helyzetükbe alaposan, hogy milyen lehet egy napjuk, egy egész hetük, hónapjuk, évük... Nekik milyen nehéz lehet feldolgozni azt, hogy a szüleiknek nem kellettek. - Egyébként a váláshoz hasonlóan az intézetis gyerekek többsége is először saját magát okolja, hogy biztos ő volt a hibás, azért került be; pedig nem, ez egyértelműen és kizárólagosan a szülők hibája és felelőtlensége.

Szóval szedd össze magad, kezdd el feldolgozni a helyzetedet akár egyedül, akár pszichológus segítségével, EGYIDEJŰLEG alakíts ki baráti és haveri kapcsolatokat, így érzelmileg stabilabb leszel akár már rövid időn belül is, rajtad múlik.

Ez vitán felül egy nagyon fájdalmas állapot. :(

Miért nem tartjátok a kapcsolatot apáddal?

És anyukáddal miért nem beszélgettek? Régebben sem volt jó, bizalmas stb. a kapcsolatotok? Ha volt, akkor mikor és miért változott meg?

Vannak sejtéseim, de inkább írd le, hogy mi a helyzet.

Ne legyél már hülye, nehogy hallgass az ilyen idiótákra, mint az 56%-os.

Két hónap alatt bőven intézkedhettél volna, pl. pszichológushoz menni. Sürgősen hívj fel egy lelkisegélyvonalat.

Mi vesztenivalód van? A jövőd. Több évtized, amiben lehet jó és rossz is. Karrier, szerelem, család, hobbik, nyaralások, kirándulások, jó zenék, bármi.

A szívbetegség kezelhető, gyógyítható. A depresszió is. Úgyhogy hajrá, előtted az élet. :)