A barátom rákos. Aggódom az életvitele miatt. Jogom van egyáltalán aggódni? Segíthetnék? Mit kéne tennem?

Milyen rákja van? Nem tudsz valakit megmenteni önmagától. Egyébként meg gondolj bele, most jobb lenne ha otthon sajnálná magát és enné a vitamint?

Nekem is van egy barátom aki ugyan még nem beteg. De alkoholista, láncdohányos, néha drogozik is, és kb. hamburgeren él. Egyre szarabbul néz ki és nagyon rossz látni, ahogy épül le. Egyszer leültem vele ezt megbeszélni. Ő elmondta, hogy így szeret élni. Így boldog. Ezt akarja. Tudja, hogy nem lesz olyan hosszú élete mint másoknak, de ő ezt választja. Inkább legyen rövidebb de olyan amiben jól érzi magát. És fogadjam el, ha a barátja vagyok. Megértem őt, és elfogadom. Azóta nem szólok egy szót sem. De nincs kedvem ezt nézni, mert szörnyű. Így azóta viszonylag ritkán találkozunk. Megmondtam, neki az álláspontom, és hogy majd szóljon ha úgy érzi változtatni akar. Nem tehetsz mást, mint elmondhatod, hogy számíthat rád, elmondhatod egyszer te mit gondolsz. Aztán hagyd békén. És majd ha szükségét érzi, a segítségednek akkor szólni fog. Ezt nem lehet erőltetni sajnos. Bármennyire jót akarsz. Az ő élete.

Akinek tumorja van, teljesen másképpen kezdi látni a világot. Él, ameddig lehet, de úgy, ahogy szeretné.

Megváltoztatott engem is. Rájöttem, még nem is éltem, csak dolgoztam, hajtottam a pénzt, minden meglegyen. Aztán hagytam a francba az egészet. Éltem úgy, ahogy szerettem volna. Nem érdekelt a sok "csodára képes" szarság, amiről mindig kiderül, csak lenyúlás az egész.

Hagyd békén!!