Pitvarfibrillációra mindenképp kell vérhígító?

Pitvarfibrillációnál mindig kell vérhigító, akkor is, ha csak paroxizmális (vagyis időnként előjön, aztán visszaáll a rendes ritmus).

A pitvarfibrilláció esetén a pitvarok nem húzódnak össze rendesen, hanem csak remegnek, nagyon nagy frekvenciával. Ilyenkor, mivel nincsen rendes pumpálás, a vérátáramlás sem olyan gyors, előfordul, hogy pang a vér a pitvarokban, és könnyen kialakul a vérrög. Ha véletlenül egyszer visszaáll a rendes ritmus vagy bármi más okból kifolyólag az a vérrög elindul, akkor elzárhat akár egy agyi eret is, és stroke-ot is kaphatnak az emberek. Ezért kell a vérhigító. Protokoll szerint, ha van dokumentált pitvarfibrilláció, nem szokott Holter kelleni.

Ezzel a betegséggel lehet együtt élni, amire figyelni kell, hogy a szívfrekvencia ne legyen túl magas, és hogy a vérhigító jól legyen beállítva. Syncumar és Marfarin szedése esetén 3-4 hetente vérvételre kell járni, hogy jó-e a gyógyszer szintje a vérben.

A nemzetközi protokoll szerint pitvarfibrillációban ha a rizikófaktor értéke:

0 - NEM adunk vérhígítót, mert statisztikailag nagyobb a kár hosszútávon amit okoz, mint az előnye!

1 - az kezelőorvos belátására van bízva, adhat is vagy nem is, ahogy látja

2 és felette - mindenképp kell vérhígitás

Ezt a protokollt a Magyar Kardiológusok Társasága 2010-ben átvette és magáévá tette ELVILEG.

Ennek ellenére saját tapasztalatom a következő.

Hiába nulla azaz 0 a rizikófaktorom, az magyar orvosok akkor is nyomatják az antikoaguláns terápiát, csak hogy védjék a saját hátsójukat. Magasról tesznek rá, hogy számtalan nemzetközi publikáció bizonyítja, hogy ezzel hosszú távon bizonyosan kárt okoznak a paciensnek! Nem érdekli őket. Több orvossal volt már vitám emiatt, és megmagyarázzák, hogy nem fontos az a rizikófaktor, azt nem kell nézni, szedjem csak a vérhígítót, mert az a biztos, saját érdekem, stb.

Én belefáradtam a vitázásba, egyszerűen hagyom, hogy felírják, de ki sem váltom, saját felelősségre nem szedem és kész.