Szerintetek normális?

Hipochonder vagy/paranoiás, vagy kényszergondolataid vannak. Túl sokat foglalkozol magaddal, erre utalhat a pánikzavar is (a pánikroham egyik jellegzetessége, hogy egy öngerjesztő körbe kerül az ember: felfigyel egy testi jelenségre, ezt tudatosan figyeli, "kiemeli", ezáltal még inkább a középpontba teszi, emiatt úgy érzi, hogy egyre erősebb a dolog, emiatt még inkább figyeli és stb., közben észrevesz még valamit, azt is figyeli, azt is túlreagálja és stb.)

Érdemes lenne felkeresned egy pszichológust, vagy egy életvezetési tanácsadót, viszont te is írod, hogy "Amikor elfoglalom magam és velem van valaki akkor semmi bajom." Tehát részben te is tudod a megoldást ;-)

"Tehát akkor ez elmúlhat idővel csak nem szabad annyit agyalnom. És persze el kell foglalnom magam."

Igen is és nem is. Azt írtad, munkanélküli vagy. Ez például simán lehet olyan stressz, ami erősíti a tüneteket. Az nem derül ki világosan, hogy az első pánikroham idején is az voltál-e. Ha állásod lesz, az jó hatással lehet ezekre a dolgokra.

Szóval nem annyira egyszerű a helyzet, hogy "majd nem gondolok rá/elfoglalom magam valamivel, és akkor elmúlik". Ha ezeknek a dolgoknak a hátterében valami mélyebben húzódó élmény/érzés van, azt érdemes lenne kikutatni, mert okozhat még meglepetéseket.

Ebben segíthet a pszichológus. Ha a mindennapokban nem akadályoznak ezek a dolgok, nem okoznak nehezen elviselhető vagy elviselhetetlen szorongást, életviteli nehézséget, akkor nyilván nincs szükség semmilyen nyugtatóra vagy kedélyjavítóra. Szerintem, ha van rá lehetőséged, menj el pszichológushoz.