Pánikbetegségem van?

Mármint a ráktól pánikolsz? Semmiképp se tedd! Olvastam Anita Moorjani tanácsait egy szinkronizált videón, aki könyvet is írt "Meghaltam, hogy önmagamra találjak" címmel. Azt mondja hogy a legfontosabb hogy ne rettegj a ráktól mert az szinte bevonzza. Igaza van. Ő rákból gyógyult meg teljesen. Én egy basalioma nevű kevésbé veszélyes bőrrákból gyógyultam meg. Amíg rettegtem addig tényleg rosszabbodott. De mikor elhatároztam hogy nem is foglalkozok vele, akkor meg még hatékony gyógynövény keveréket is találtam rá, plusz az életet élvező optimista lelkiállapottal együtt úgy elmúlt mint egy pattanás.

Tudom hogy ezoterikusan hangzik az hogy azt hozod létre amire gondolsz, amin jár az agyad. De akkor is igaz. Ha jókedven és kicsattanó egészségen jár az agyad akkor észre sem veszed de ösztönösen olyan apróságokat cselekszel amitől jókedvű és kicsattanóan jó egészségű leszel.

De attól a tudattól is lehet szédülni hogy elveszítettél egy fontos személyt. Az idős szüleim halálát az segített feldolgozni hogy éltem a saját életem. Míg a nővérem meg folyton a velük kapcsolatos dolgokra gondol és ezért képtelen túltenni magát rajt. Pedig utazni, világot járni kell, vagy amihez kedve van az embernek. Az nem igazán jó ha még az elhunyt szeretteink fényképeivel is telerakjuk a szobát. Mert az nem segíti a felejtést. Nekem a lakásomban szinte alig van emlék az elhunyt szüleimtől. Vagy ha van az olyan aminek látványa nem szomorít el.