Elég sokszor nem jutnak eszembe szavak beszéd közben, nagyon bánt és szégyellem, lehet ez a gyógyszereimtől amit az epilepsziára szedek, vagy csak a régebbi rohamaim eredménye?

Nem szeretném lehurrogni a professzort, de nekem is ezek a tapasztalataim.

Egy nagy rohamom tavaly Szeptemberben volt, és azóta 2x jött elő a beszédhibám.Én se találtam a szavakat, a beszélgetések közepette, és azok a helyzetek nekem maximum 5 percig tartottak, de aztán visszatért a választékos beszédem.(Gondolom te is olvasol könyveket)

Amúgy én csak tegretolt szedek, de már egy hónapja a teljes biztonság kedvéért, rásegítek cink-el, és sok másra is nagyon jó a ginseng tea.Vagy még magne b6+ginko kivonat.A lényeg hogy ne aggódj emiatt, legyen meg a legfontosabb a normális minimum hét óra alvás, és már az is nagyon jó jel hogyha észreveszed hogy ez a gond van.Legutoljára 2005-08 között jött elő ez a gond de akkor semmi roham volt csak a műtét előtt még 2001 ben, és akkor állítólag nem is igazán vettem észre magamon.Gondolom a barátaid neked is tisztában vannak vele hogy mi történik veled.Ha szeretnél még ilyesmi tapasztalatokról akkor írj privátban.

Igazad van.Nálam pedig nincs pánik mert nem volt semmi gond egész középiskola+szakma tanulás alatt.És két éve jött elő újra, ergo magasabb lett a hormonszintem, ami várhatóan újra normális lesz legkésőbb 2-3 év múlva.

Sokan, akik születnek ezzel ebben a 24-25 éves korban növik ki.Remélem hogy én is letehetem majd ezt a gyógyszert 4-5 év múlva (23 vagyok).

Szép napot , sorstárs !

Ne szégyelld a gyógyszerszedés következtében előállt "állapotot" .

Aki nem tudja, mi az epilepszia, mivel jár e gyógyszerek hosszabb távú hatása, azok véleménye ne legyen mérvadó! Onnan értékeld az általad "kínosnak" érzett szituációkat, hogy ha az illető "kisegít", akkor figyel és hallani akarja a mondandód többi részét is, azaz "érdekli" a közlendőd. Az pedig soha ne jelentsen problémát, ha te magasra tetted a lécet és úgy érzed, már nem mindig veszed a magad állította akadályt. Általánosban még jómagam is "példaképnek" számítottam, igaz, csak magyarból. Hogy éreztessem a kontrasztot: a 9 év után kapott bizonyítványom átlaga éppencsak megütötte a kegyelemegyes színvonalát. (Az álszerény embert pedig semmivel nem tartom többre, mint a nagyképű, valós képességét túlbecsülő embereket. Tehát az imént is tényközlésre hagyatkoztam)

Tönkretett az általános iskola, visszafordíthatatlan károkat okozott az önbizalmamban éppúgy, mint az egészségi állapotomban. 11 éves koromban állandósult a súlyos epilepszia is. Néhány "értelmiségi", tanárnak titulált emberállat gúnnyal, kiközösítéssel, ellenem való uszítással, megalázással próbált az állapotommal kapcsolatosan jelentkező problémákon "javítani". Tehát következett a másik suli, ami egyik tanárom óriási csalódására nem a kisegítő iskola lett. De az állapotomon, a hozzáállásomon, a sulitól való félelmen és tömény undoron már nem segített semmi.

Csak a magyartanárom vett észre rajtam néhány, az életképességre valló "jelet". Felsősként kiscsoportosoknak meséket olvastam a "napköziben" töltött óráimban és erre a tanárok személyesen engem kértek fel, tehát nem "bevállalós", "kézfelnyújtásos" alapon került alkalom. Irodalomból, nyelvtanból jó voltam, bár nem azért, mert jól tanultam. (pl. egyetlen, betű szerint megtanulandó nyelvtanszabályt nem tudtak "visszamondatni" velem >< mégis hibátlanul "alkalmaztam" valamennyit.)

Mára csak az "abszolút hallással" rendelkezők feltételezik, hogy valaha engem szintén többen agitáltak ne csak olvassak, "írjak" is. Bár a rám jellemző rendkívül érdes, kritikus véleménnyilvánításokat, a "rusztikus stílusomat" találták elsősorban megörökítendőnek, de az "előadásmódban" sem találtak kifogásolni valót. Az évtizedek során nagyon sokat estem vissza. Ez részben a tabletták egyik mellékhatása.

De nem csak ez indokolja azt a véleményemet, hogy a kritikus hozzáállásodat, a feltétel és bizonyítékok nélküli elfogadást, az egészséges bizalmatlanságot el ne veszítsd soha! És nem csupán azért, mert az --szó szerint!-- életet is menthet. Ha a későbbiekben első rangú összeeskülés-elméletek professzorává avatnak, akkor se! A Tegretolnál is említik a "zavartságot, a "nehézségeket a beszédben".

A rövid távú memóriád sem lesz jobb, szerintem arra se számíts! Szintén mellékhatás. A romlás gyorsasága és mértéke természetesen egyénenként eltérő , de az agytorna (rejtvények, koncentrációt- és logikát próbáló feladványok, olvasás...stb) bizonyosan lassíthatják a folyamatot.

Ha mégsem, akkor is jó, ha a "szellemi táplálékot" ezek után sem csak az aktuális bogyó jelenti. :)

Alább küldök neked néhány linket innen a "gyakoriról", azok közül, amiket eddig "segítségként" alkalmasnak ítéltek mások, talán te is találsz érdemi infót.

Talintulli, szamo77, és még több hozzászóló véleményére ügyelj : lényegretörő és gyakorlati tapasztalatokra alapozott hozzászólásokra találsz!

Elnézést a helyesírási bakikért..és minden egyébért, ami neked feltűnik. Mert nekem egyre kevésbé.

Ami biztos: továbbra se csupán mások véleményére alapozz, az "egyendiagnózisok" többször ártanak, mint használnak!

Jó egészséget, ne hagyd magad! :)

https://www.gyakorikerdesek.hu/egeszseg__betegsegek__7254651.. #3

https://www.gyakorikerdesek.hu/egeszseg__betegsegek__6957372.. #6

https://www.gyakorikerdesek.hu/egeszseg__mentalis-egeszseg__.. #5, #8, #9

https://www.gyakorikerdesek.hu/egeszseg__betegsegek__6914009..

https://www.gyakorikerdesek.hu/emberek__emberi-tulajdonsagok.. #9. #10

https://www.gyakorikerdesek.hu/egeszseg__mentalis-egeszseg__.. #2

https://www.gyakorikerdesek.hu/egeszseg__mentalis-egeszseg__..

https://www.youtube.com/watch?v=bljmkKRtFN8

Üdv mindenkinek : "négyeske" vagyok :)

Továbbgondolva a dilemmát​, ami talán foglakoztat téged​ : nem értem, miért ne lehetnél akár profi író, mi akadályozhat ezirányú sikerélményeidben?

​Nagy adag k​ishitűség? M​eging​(at)​ott önbizal​om​?

Vagy, mert alaptalan kifogásokkal meg tudtad győzni a kérdés kiíróját af​elöl, miért ​NEM sikerülhet ​neki ​bármi, ami életképes ötlet lehet ?

A kéziratot akárhányszor újraolvashatod, mielőtt leadod és bizonyos lehetsz, hogy észreveszel​ ​/​ ​kijavítasz minden esetleges hibát.

Ha ebben sem bíznál (amit kétlek), akkor a lektorálás során kiszűrhetők az esetleges nyelvi botlások.

Ebben a mélysötét világban, amikor a TV-műsorok ideje alatt megjelenő hírekben, de akár tankönyvekben is fellelhető néhány durva hiba?

A te helyesírásoddal, választékos stílusoddal és a feltételezett igényességed mellett még példaadónak is számíthat​nál.​

A mai (de)generáció a neten nevelkedett, hárombetűs rövidítések és angol szakszavak ​​nélkül nem is számítanak "műveltnek"​.

​Szellemi nyomorékként engedik ki ​őket ​a suliból, ​"visszamaradottabbak", ​mint kezdő óvodás korukban voltak.​

"Könyvet" már csak a facebook ​​formátumában ismernek fel .

Utálnak olvasni, hiszen az se tudják, mi fán terem a​z értelmes, emberi ​beszéd​.

Arról végképp semmit, hogy a világon legcsodálatosabb nyelv a MAGYAR.

Az tagadhatatlan ugyan, hogy ha "eredeti" témáid vannak, nem bulvárlapok gagyipletykáira pazarolod a tehetséged, nem a ma lebutított, primitív éra csinált "sztárjainak", győzikéinek ​botrányos ​magánéletéről​, kedvenc rongyairól, horoszkópjáról firkálsz, akkor bizonyos, hogy abból meg nem élsz, amiben egyébként kedvedet lelnéd.

Pártfogó nélkül a fiókodnak írnál és bele kéne nyugodnod, hogy lehet, csak az "utánad érkezők" ismerik fel a tehetségedet.

​És mégis...! ​Adhatnál magadnak annyi esélyt, hogy legalább megpróbálod​ !​

Idővel akár többszöröződhet a​ tartalmas időtöltés ​jutalma ,

amennyiben később másoknak is örömet szer​ezhetsz​ azzal, ha nem tagadod meg azt az embert, akivel akár azonosulni

tudhatsz ebben a hitehagyott, érték-és mértékveszett, meghasonlott világban.

Jómagam kisebb "műveken" kezdeném a "felmérést" : pl. versikéket, meséket írnék a leendő gyermekemnek, unokámnak :)

Nem bukhatsz, ​ellenben rádöbbenhetsz, hogy igazuk volt azoknak, akik úgy látták, hogy van benned spiritusz.

Mély levegő ...lazítás​...és veselkedj neki, : valahány próbát megér!

Ha kétségbe vonod, hogy szigorú, de elfogulatlan kritikusod ajánlotta neked az iméntieket, akkor is! ​:)

Üdv. Mindenkinek.

Kedves kérdező !

Ha úgy véled, érdemben válaszolhatok a kérdésedre, dilemmádra, írj bátran ! ( : legalább nekem " írj", ha már másokért nem akarod ugyanazt megtenni! :)

Ha nem érkezne elég gyorsan visszajelzés, nem bizonyulnék elég fürgének, tudd : ( egyre gyakrabban) megesik, hogy akár 4-5 napig sem tudok net elé ülni . "Túlérzékeny" vagyok a monitorok kék fényére. Olyankor a bekapcsolást követően 5-10 perc múlva a földön fekszem. ( : kinél milyen a "technikai K.O. : )

Mire alapozod azt a félelmedet, hogy a demencia közeledik?

Ez azért elég ütős "öndiagnózis" ahhoz, hogy sokáig egyedül maradj ezzel a "magán(y)véleménnyel". A félelmeidet semmiképpen ne kavard a tényekkel, az alapos szakvéleménnyel! Azt a fény-űzést" soha meg ne engedd magadnak, hogy hipochonderré válj !

Mint olvashattad, én meg Alzheimer-várományos vagyok. Egyenlőre mégsem engedek meg magamnak többet, minthogy klasszikust idézzek : "Hülyülök".... (Hofi Géza)

( A "Te, figyelj haver..." című kabaréja írásakor én is lehettem volna az ihletadó )

Elég az hozzá : lehet, hogy én a pársorosaimat előbb írhatom alá

"Szeni Lina" írói álnéven, minthogy te "Demerencia"-ként mutatkozz be a leendő kiadódnál : ne hagyd (el) magad! :)

Üdv. Mindenkinek.