Ilyenkor mit lehet tenni? Kérlek írjátok le hogy ti mit éreztetek, hogyan lehet ezt könnyebbé tenni.

A mamámnak agysorvadáesa van már 2012 óta.Azelőtt is voltak már problémái pl.:nevek, dátumok elfelejtése,nem érezte a szagokat.De tatám halála után rosszabbra fordultak a dolgok.A leépülésének folyamatát nem írom le mert hosszú lenne.Most ott tartunk hogy 1 éve kórházban van. Amikor még bírt ülni a család fürdette az etetést még a mai napig is a család végzi.Egyik nagynéném megy hozzá a legtöbbször,de ő a kórházban dolgozik csak másik osztályon.De a másik nagynéném is megy szinte minden nap.Apa is ha hazajön külföldről megy amennyit tud.Van hogy 3 etetést vállal.Szóval szépen be van ez osztva.Én is elég sokat megyek.Az 5 unoka közül amúgy csak ketten járunk.Egyik unokatesóm tatám halála óta kb egyszer látogatta meg.De nem is ez a fontos.Most már nem ismer fel senkit,beszélni se nagyon tud, csak szavakat,és nemlétező szavakat mond, szinte már meg se tud mozdulni.A szörnyű az hogy ha nem megyek pl.:2 hétig egyből bűntudatom lesz hogy most még velünk van és mégsem élvezem ki,meg hogy a nagynénéim annyit vele vannak én meg feleannyit se de már 11. osztályban a suli is elég kemény,sokat kell tanulnom.Ezért olyan szarul érzem magam.Ha meglátogatom akkor meg azért vagyok szomorú.Szörnyű hallani a sírását, látni hogy mit művelnek vele és miket kell átélnie.A szüleimmel nem merek erről beszélni hiszen apának sokkal nehezebb mint nekem.Valamiért a családból senkivel nem akarok erről beszélni,hiszen másnak is rossz érzés ez nem csak nekem, és amúgy is szeretek erősnek látszani.