Szívbetegség vagy pánikbetegség?

18 éves fiú vagyok, és eléggé meg vagyok ijedve.

Az egész ott kezdődött, mikor középiskolába mentem, 15 éves voltam ha jól emlékszem. 2 hétig nem volt gondom, aztán itthon egyszer csak elkapott egy rosszullét. Már előtte pár perccel is furán éreztem magamat, mert olyan érzésem volt mintha félreütött volna a szívem párszor. Aztán pánikoltam , szaporán vert a szívem, izzadtam, remegett minden végtagom, halálfélelmem volt. Szerencsére anyáék itthon voltak és segítettek, és valahogy tudták hogy ez nem szívprobléma. Utána viszont 2 napig rosszul voltam, féltem újabb rosszullétektől, és amit már itt leszeretnék szögezni, hogy nekem mindig a mellkasomon és a szivemen jött ki a legjobban ez, meg a légszomj is társult.

(Megjegyezném, 14 évesen volt egy kivizsgálásom mert hasonló rosszulléttel kórházba kerültem, és szívultrahang, EKG, pajzsmirigy stb stb. , azt mondták nincs bajom és erős szivem van.)

Aztán rátérnék a lényegre, amire nem igazán vagyok büszke. Először is kb. 14 éves koromba kezdtem el cigizni és 15-től alkoholt fogyasztani úgy kb. hetente. Bár a cigizés nálam mindig is fura volt, mert volt mikor minden nap cigiztem, volt mikor hetekig nem, aztán megint, amikor kedvem volt kb. Az alkohollal más volt a helyzet, általában heti rendszerességgel ittam de eleinte nem teljes lerészegedésig.

Miután megtörtént ez a rohamom voltam pszichológusnál meg pszichiáternél, 1 alkalom után gyógyszert kaptam, Ataraxot, amit sose vettem be. Nem hiszek a gyógyszerekben, fejfájásra is pl. csak végső esetben veszek be.

A pszichológus a nehéz gyerekkorom miatt gondolta a pánikrohamot ahogy így kijött rajtam meg úgy sosem volt "túl jó életem".

Aztán egyszer berúgtam eléggé olyan 15 és félévesen, és a másnapom pokoli volt. Kb a pánikroham szorozva 3 al. Aztán mikor új középiskolába mentem, sokkal jobb lett valamiért a dolog. Egy ideig.

És a lényeg leginkább az, hogy olyan 16 és fél évesen kezdtem el úgy inni, hogy teljesen lerészegedésig, és volt hogy 2 napig egyhuzamba akár alvás nélkül. Mindennek oka az volt és még mindig az, hogy sosem volt rohamom és egy minimális szorongásom se , ha részeg voltam. Mindig rosszul voltam másnap szorongás ügyileg, de nem annyira mint elsőnek.

Aztán az utóbbi 9-10 hónapban 2 műtéten is átestem, ami miatt nagyon sokat ki kellett hagynom a suliból emiatt ki is rúgtak, ez történt márciusban.

Azóta nem voltam suliban mert nem a legegyszerűbb találni.

De a lényeg, hogy a gondolkodásom már kb 2 éve a lehető legnegatívabb, minden téren, amióta ez elkezdődött. Az elmúlt 3 hónapban pedig a másnaposságaim pokoliak voltak, alig bírtam kikelni az ágyból, de egy helyben se bírtam lenni, egyfolytában rázom a lábam, senkivel sincs kedvem beszélgetni, ilyesmik. A gond az, hogy már akkor is szarul vagyok ha nem vagyok másnapos, mert egyfolytában a szivemen jár az eszem hogy hogy ver, meg sokszor félreüt meg tompa koppanást érzek vagy nem is tudom, meg ilyen fura leírhatatlan mellkasi érzéseket, szimplán ilyen diszkomfort érzés féleség.

De már emberek közé se merek menni, mert mégrosszabbul vagyok. Van amikor találkoznom kell valakivel, kimozdulok és olyan 3 perc után már rosszul vagyok az emberektől.

Az a gond hogy kicsit hipochonder is vagyok mert elég sok mindent betudok magamnak magyarázni, infarktus pl meg akármilyen szívbetegséget az elmúlt 3 hónapba.

Már odáig fajult az egész, hogy mozogni sem merek sőt maszturbálni sem, mert ha már kicsit gyorsabban ver a szívem, pánikolok és rosszul vagyok.

A fő kérdésem az, hogy szerintetek van arra esély, hogy az alkohol úgy megroncsolta a szívem ezalatt a 2 "keményebb" év alatt, hogy komoly baja legyen, vagy csak szimplán a pánikbetegség az és kezd meghülyíteni az itthon ülés és semmittevés és túl sok időm van hülyeségeken gondolkodni.

Elnézést hogy ilyen hosszúra sikerült.