Hogyan erőltessek magamra önuralmat gyomortükrözés alatt?

Bár gyomortükrözésen nem voltam, és remélem soha nem leszek, de volt nekem is kellemetlen szitum, aminél úgy éreztem, hogy ha nem szedem össze magam, úgyis csak én iszom meg a levét. Én a szájpadlásom érintésére vagyok nagyon érzékeny, és öklendezek ha már csak ránéznek.

A fogröntgennél volt az, hogy a filmet fel kellett nyomnom a szájpadlásra, de annak is a leghátsó részére, szinte már a torkomra. Tudtam, hogy meg kell tennem, mert addig nem tudunk tovább lépni. Azért nagyban közre játszott a röntgen orvos türelme és együttműködése is, mert mikor már sokadszorra akarta a számba dugni, nagyon szépe elmondta hogyan lélegezzek, és próbált nyugtatni. Nekem már taknyom nyálam folyt, de annyira aranyos volt a nő, hogy már csak miatta is megtettem, mert az ő idejét és idegeit húztam leginkább.

Ezen kívül próbáltam megértetni magammal, hogy nem tart sokáig, és nem fogok belehalni, és csak addig rossz míg oda rakom. És tényleg így is volt, miután végre nem köptem ki a filmet, igyekeztem egyenletesen lélegezni és a gondolataimat elterelni amíg a nő gyors ütemben lefotózott. De mondom, itt nagy szerepe volt az ő segítőkészségének is. De segíthetett volna bárhogy, ha én tovább tiltakozok, szóval valahogy próbáld meg kikapcsolni magad, és tedd azt amit mondanak. Tudom hogy az én esetem koránt sem olyan kellemetlen, mint a gyomortükrözés, de valahogy szerintem a hozzáállás hasonló.

1. és 3. voltam. Ma vagyok túl egy gyors műtéten, és rájöttem, hogy a hozzáállás sokat jelent oda vissza. Ha üvöltöznek veled azzal ők sem segítenek, maguknak sem.

Én ma nagyon laza voltam, és ezt nagyon jó néven vették az orvosok is és a segédek is. Szinte elpoénkodtuk az egészet, és ők sem akartak velem kicseszi. Mert ugyanis sokszor van az is, hogy már csak azért is szívatnak. Ezt tapasztalatból tudom, meg mert a sógornőm műtős, és ő is mesélt már cifrákat.

Talán meg kéne próbálnod nyitottabban fordulni feléjük, és elmondani az elején, hogy tudod magadról, hogy te az az ellenkezős típus vagy, de sokat segítenének neked is és maguknak is, ha türelmesebbek lennének, és elmondanák hogyan tudsz a legjobban együttműködni.

Amikor volt az az ominózus fogröntgenem, én már az elején mielőtt hozzám ért volna a röntgenorvos, mondtam neki kissé viccesen, hogy "én nagyon hányós vagyok ám!!" és onnantól ő is segítőkészebb volt.

Mondd meg nekik, hogy sütsz nenkik egy dobostortát, ha nem sajnálják a lidokaint. :-)