Mit gondoltok az epilepsziáról?

egy sulyos betegseg.

Megis mit kellene gondolni rola?

Hany eves vagy?

Biztos hogy emiatt maradoztak el?

Én is megkérdeztem volna, biztosan az epilepszia miatt maradoztak el a barátok vagy azért, ahogyan Te saját magad változtál mert, mert pl. aggodalommal tölt el, félsz tőle, tartasz tőle, depressziós lettél emiatt stb.?

Igaz, sokan nem tudják, mi is ez a betegség valójában és tarthatnak attól, aki ebben szenved.

Amit Te tehetsz pl. valamely epilepsziánál megtanulható, mikor is lesz roham, így a sérüléseket is el tudod kerülni, le tudod csökkenteni és a tested se lesz teli kék foltokkal, amiktől az emberek megijedhetnek, távolságtartóak lehetnek.

Ezen kívül bárkivel megismerkedsz, legyél határozottabb és tessék megtanulni ne félj a betegséged miatt (sem), mert ez igen erős nyomot hagy a személyiségeden, a testeden és ettől is elkerülhetnek az emberek.

A tesóm is epilepsziás és már hosszú évek óta férjnél van, két nagy gyerekük is van.

Ha elmagányosítod magad, akkor az is maradhatsz.

Ha kezeled a betegséged, odafigyelsz a teendőkre, teljesen természetesen állsz hozzá, megtanulod az elkerülését (mert ez is lehetséges több esetben), esetleg befogadsz olyan állatot, aki jelzi neked, mikor is fog majd jönni a roham, minden téren odafigyelsz a testi/lelki egészségedre, gyakorolod a vidám, optimista beállítódottságot, akkor még egy halom unokád is lesz majd...valamikor sokára :)

Ennek a betegségnek a több esetben helytelen megítélése miatt érdemes elmenni iskolákba, egyéb közösségi helyekre és előadásokat tartani erről az állapotról. Így a Te önbizalmad is erősödik és a környezet hozzáállása is megváltozhat.

Érezd jól magad :)

Értelek :)

Az a helyzet, Te ügyesen állsz hozzá a betegségedhez. Sok sikert kívánok a továbbiakban az életed során és jó egészséget, 0 rohammal. A természetes hozzáállásod segíteni tud a kapcsolataid során. Aki "lelép", annak máshol van dolga :). Szép napot.

Nem tudom, hogy még figyeled e még a válaszokat, de azért leírom én is :)

Nekem a bátyám (volt, múlt héten megműtötték!!! :)) epilepsziás, 16 évesen kezdődött és, most volt 19.

Neki is hasonló problémái voltak a barátaival, ráadásul egy ideig titkolta előlük és elterjesztették róla, hogy drogos. Neki naponta többször is volt rohama általában, kicsik, nagyok és nagyon nagyok változóan. Nagyon szeretett bulikat is tartani, de ugye, amint kiderült az 50-60 fős társaság lement 10-15-re, majd pedig felhagyott vele és nem is ment, mert a barátai megmondták neki, hogy nem hajlandóak erre is figyelni. A baráti köre lement ez után 0-ra, de egy idő után újra talált barátokat, akik sokkal jobbnak is bizonyultak. Újra elkezdett járni mindenfelé és még külön népszerű is lett, hogy mekkora jófej, amiért nem iszik és mindenkit hazakísér, aki nagyon elhagyta magát, a barátai meg megtanulták, hogy mit is tegyenek roham során, mert ért ennyit nekik. Viszont randizás terén valahogy ez sosem állította meg, ez alatt a 3 év alatt 2 nagyon hosszú kapcsolata volt, amikor pedig nem, akkor is hetente, két hetente egy új lányt szédített :D

Az alapján, amit én láttam, bármennyire is félelmetes betegség, meg lehet tanulni vele élni, mint a beteg és a beteg barátja/ismerőse/családtagja is. Ő se lett nagy lelki beteg miatta, sőt az orvosa alig hitte el, hogy milyen jól kezeli :D Csúnya betegség, ami sok rossz dologgal jár, de szerintem a legtöbb ember csak azért iszonyodik tőle, mert nem tudja, hogy mégis mi ez, mi történik, hogy hogyan kezelje és még akkor is, ha ilyen napi szintű, mint a bátyámé volt, akkor is lehet vele életet élni, nem 100%-osat, de nem is akadályoz mindenben. Valamint ahogy észrevettem sokakat zavar, hogy felelősséggel kell lenniük miatta, hogyha rohama van biztosítani, hogy ne legyen komoly baja meg ilyenek, ami nekem nem szimpatikus hozzáállás, de nem lehet sokat tenni vele

Ha pedig ilyen ritka, mint neked az is ideg ölő lehet egy kicsit, mi számítottunk rá, hogy igen, most is erre kelünk, a suliban valószínű kihagy egy órát, de a tanárok úgy is tudják, oké, csak a szokásos, viszont arra, hogy hosszú időn belül mikor kerülhet már megint sor rá, vagy egyáltalán fog e még vagy, hogy rosszabb lesz, mint eddig, na arra nehéz lehet felkészülni. Gondolom, nem úgy kezdesz ismerkedni, hogy "szia, epilepsziás vagyok, a nevem pedig..." és így, ha valaki olyannal vagy éppen akkor az nem is tudhatja, őt is rosszul érinti, téged is, stb. (a bátyámnak volt egy karszalagja, amire rá volt írva mondjuk, de a legtöbben tudták róla eleve) Váratlan és sosem lehet rá felkészülni, mert ha tudod is, hogy minden nap van, akkor is ott van még egy csomó faktor, amin lehet aggódni, de legalább benne van az ember a rutinban, hogy mit tegyen... Viszont, hogy eddig csak nagyon nagy rohamaid voltak, az legalább egy kicsit valószínűbbé teszi, hogy mire lehet számítani és hogy amikor rákérdeznek, hogy mi a teendő kicsit pontosabb tudsz lenni és ez jó, mi csak annyit tudtunk mindig mondani, hogy sok dologtól függ és a két szélsőséges esetet, ami előfordulhat elmondtuk, de ez ritkán ilyen egyszerű és túl sok tényező van

Úgyhogy szerintem ne aggódj a barátok meg ismerkedés miatt, amilyen klisés olyan igaz, hogy akiket érdekelsz, azok így is úgy is veled maradnak :)