Szívbetegek válaszolnátok? (Vagy akinek családtagja az. )

Üdv!

Már gyerekként is szívzörejem volt, de azt mondták, hogy majd kinövöm. Nem így történt. Tachycardiám és pitvarfibrillációm van.

Úgy kezdődött, hogy egyre kevésbé bírtam a terhelést, kifulladtam, a szívem majd' kiugrott. Aztán jöttek a mellkasi fájdalmak, majd egy éjjel jött egy ijesztő rosszullét, másnap lementem a dokihoz, ő meg elküldött EKG-ra. Persze mire eljutottam, addig még átestem pár rosszulléten. A kardiológián derült fény a gondokra. Tavaly diagnosztizálták, most 25 éves leszek.

Szívrohamom még nem volt, de jártam már közel hozzá, 202 volt a pulzusom, a sürgősségin majdnem kiütöttek, de szerencsére a második adag gyógyszer visszaállította a pulzusomat. Akkor 130-ig ment vissza, de az őrzőben figyeltek és javultam tovább.

Alaphelyzetben 120-130 szokott lenni, de szedek ritmusszabályozót, az mérsékeli ezt is, meg az össze-vissza dobogást.

Az alapbetegségem (autoimmun) is érinti a szívemet, így annak az aktivitása/inaktivitása is befolyásolja a hogylétemet.

Mire kell figyelni? A stressz nagyon árt, bár a mai világban ez szinte elkerülhetetlen. A terhelést is kerülni kell. Vannak étrendek is szívbetegeknek, de én nem vagyok jártas bennük.