Milyen betegség tünetei ezek?

Szinte biztos vagyok benne hogy az összesnek a közös kiindulási oka lelki okokra vezethető vissza. Érezheted a mostani társadalmi fezsültségeket, iskolai és munkahelyi feszültségek is megtoldhatják, valamint valami oknál fogva nem aludhatod és nem pihenheted ki magadat rendesen. Amikor a léleknek nincs ideje pihenni csak úgy zavaró ingerek nélkül, akkor a test öngyógyító képessége is annak megfelelően pocsék. Ezért aztán például a legapróbb vírus is kitűnő otthonra lelhet.

Ha érdekel további infó a betegségek lelki kiindulási okairól, ráadásul amit csak hallgatni kell akár heverészve, akkor a YouTube-ra Barnai Roberto felrakott egy csomót, különféle témában.

Számtalanszor éltem át hasonlót mint amit leírtál, de nekem egyértelműen mindig a kiegyensúlyozatlan életmód, a nagyvárosi stressz, a tömeg rohanó életmódjának hatása, a tartós kialvatlanság, ja és a korrupcióról szóló sok hír, stb. volt a kiindulási ok. Olyankor visszamentem a csendes szülőfalumban lévő szomszédmentes szülői házba, ahol a síri csendet csak madárfütty és méh zümögése zavarja meg, és rövid idő alatt eltűnt minden nyavajám. De az is segíteni szokott ha a kiegyensúlyozottabb Ausztriába megyek ki biciklivel. A kerékpározás amúgy is immunerősítő, de nem idegbajos kamionok közt rohangálva a füstben. Mert ott immungyengítő és fizikailag is veszélyes. Hanem ahol a csend és a természet az úr, vagy egy kiegyensúlyozott környezetben. Az utóbbi sajnos ritka idehaza, ez tény.

Néha annyira felerősödik a pszichés köhögésem, a reflux, a hányás, stb, hogy olyankor arra gondolok hogy felrúgom a városi életmódot és húzok egy erdei házba vagy tanyára ahol a végtelenségben csak én vagyok az úr. Mert nem kényelem az ha igaz hogy a boltban minden megvan csak a bűntől és korrupciótól szó szerint meg lehet fulladni. Nem akartam leírni az utolsó mondatot de minek finomkodjak ha a valóságot is ki lehet fejezni.

Ha netán folyton síró csecsemőt vagy hangoskodó gyerekek vannak például a szomszédban, attól is ki lehet merülni. Azt írják hogy a gyereksírás a világ legidegesítőbb hangja.

Mindig azt szoktam mondani hogy időben nem előrefelé fejlődünk hanem visszafelé, egy egyre élhetetlenebb környezet felé. Például a valaha nyugodt falusi parasztbácsi bevezette a gázt abban a reményben hogy többé nem kell fát vágnia a saját kertjében megtermett tüzifából. Aztán rádöbbent hogy a havonta beszedett alapdíjak a nagy semmiért, felőrlik idegeit. Akkor is így lenne ha csak havi 5 Ft-os számlával zaklatnák, mert attól még mindig befizetésre váró számla fog maradni. Nem azt mondom hogy fel kell rúgni a korszerű dolgokat, nem azt kell felrúgni, hanem a szolgaságot és kizsákmányolást meg a társadalmat megfolytó bűnt kell felrúgni, de minél előbb és mindörökre. Különben elpusztít minket, úgy hogy észre sem vesszük csak akkor ha már késő.

Nem tudom hogy a jelenlegi fizikai egészségi állapotod mennyire engedi, de ha teheted, például a hétvégén próbáld ki a szabad természetben való tartózkodást és kisebb kirándulást. Akár kerékpáron ha gyakorlott vagy benne. És ott hogy érzed magad, ott is előjönnek-e az idegesség miatti torokszorítások, stb. Mert nekem ez az orvosság, nem ami a patikában van. Az immunrendszert is erősíti a tiszta levegőn és érintetlen vadonban való kirándulás. De az olyan legyen hogy a mobiltelefon legyen elnémítva vagy kikapcsolva, mert ha a "civilizációból" valami idegesítő hívás jön akkor nem kérdezem hogy ott is szorít-e a torkod, hanem tudom.

A kirándulásban nem árt a fokozatosság, vagyis először kicsi kiruccanással kezdeni, ami nem okoz például felfázást vagy bármit a még gyenge egészség mellett. Aztán mikor az ember megtapasztalja a jótékony hatását, még kívánni fog belőle, Rambo akar lenni.

Ha szülőnél vagy nagyszülőnél vagy más rokonnál, ismerősnél tanyán vagy falun van kert, akkor a kertészkedés is nagyon kikapcsolja a felzaklatott lelket. De az egyszerű vadonjárás is, ami mégjobb.

Legyengült immunrendszerrel a testet sok minden támadni akarja. Nálam sosem váltak be a következmények eltüntetni akarásai, például a köhögéscsillapítók. Mindig a kiváltó okok eltüntetése tett csodát.

Ha pszichés okokból indulnak ki betegségek, akkor nem is mindig könnyű rájönni a lelket legyengítő kiváltó okokra. Például mert annyira hozzászokott az ember. Azt szokták mondani hasonlatként hogy ha a békát lassan melegített vízben főzik meg, akkor a béka észre sem veszi és megfő benne, nem ugrik ki. Nem tudom hogy így van-e de hasonlatnak jó, a rossz megszokása esetében így vagyunk.

Ha csak teheted, aludd is jól ki magad otthon. A kimerítő napok után jót tesz az ágyban fekvés, hogy a testnek legyen ereje és lehetősége regenerálódni. Az is hasonló a vidéki síri csendben való tartózkodáshoz, mert az agyat kevés vagy szinte semmi inger nem éri. Ezért van lehetősége a test regenerálásával foglalkozni.

Azért említettem a vidéket is, mert városon néha szoktam úgy érezni hogy minden zavar, az ajtókat folyton bevágó társasházi lakók, az utcai szirénázás, az utcán történő idegbajos pletykázás hangja, stb. Erre nappal mindig fel szoktam ébredni. De nem lehetetlen így is jól kipihennie az embernek magát. De azért igazán mélyeket az üresen álló falusi szomszédmentes szülői házban szoktam aludni, ahol teljes sötétséget is tudok a szobában biztosítani. Mert éjszakai fényeknél vagy félhomálynál sem teljesen mély az alvás.

Jó a modern városi élet, a sok bolt, iskola, stb. De sajnos van néhány dolog ami még javításra szorul, például hogy ott is falusi nyugalom legyen, illetve hogy legalább megközelítse azt. Mert anélkül számomra nem modern, ha az egészség érdekében pont a legfontosabb hiányzik.

A városi szennyezett levegő is simán felér azzal mint ha valaki dohányozna. Kerül be a véráramba belőle. Amit a szervezet igyekszik folyamatosan kitakarítani onnét, ez is energiát von el. Egy része meg a szervezetben is maradhat, legalábbis hosszú idő alatt.

Korábban én is azt hittem hogy a városi élet kényelemből áll, hogy az milyen szuper. Aztán ott lakva rájöttem a valóságra, amikor folyton valami nyavalyám volt, főleg a lélek kimerültségéből eredően.

Nyaranta nagy biciklitúrákat csinálok a Bakonyban vagy bármely tanyavilágokban. Egy nap után visszatérve volt már úgy hogy városi ismerősöm ledöbbenve azt kérdezte hogy melyik tengerparton nyaraltam, mert csak úgy sugárzok az élettől és nagyon jól nézek ki. Ugyan már, hogy én tömegben tengerparton? A Bakony ősvadonjaiban a két méteresre megnövő lapulevelek közt. Ahol tiszta és oxigéndús a levegő.