Holnap megyek vérvételre, hogy nyugodjak le?

Soha életembe nem voltam még vérvételen,de muszáj elmennem,sajnos nem hagyott anyukám más választási lehetőséget,és borzasztóan félek. Már előre szégyenlem magam,és sajnálom anyukámat,de egyszerűen nem tudok annyira megnyugodni,hogy normális emberként tudjak viselkedni. Amúgy imádom a vért,nem a fájdalomtól félek,nem tudom,hogy mitől félek,de már most szakadnak a könnyeim. :(

Soha semmivel nem volt bajom,oltásokat mindig kibírtam,legtöbbször beszélgettem az orvossal,egyszer kétszer folyt a könnyem,de egy hangom sem volt.Reszeltem már le a fél ujjbegyemet,szoktak itthon cukrot mérni,de akkor is simán engedem,hogy megbökjék az ujjam,szóval elég sok mindent túléltem már,és mint mondtam,az egyik kedvencem a vér,és a munkám során majd fogok vérrel is dolgozni. Gondoltam már mindenre,arra,amikor a leukémiásoknál mintát vesznek,gondoltam a rákosokra,gondoltam azokra,akik mindent megadnának azért,hogy csak vérvételre kelljen járniuk,és egyszerűen semmiért nem tudok lenyugodni.

Valami tipp??