Mik a papám kilátásai?

Tulajdonképpen magánál van, csak kicsit olyan butának tűnik. Felismer mindenkit, beszél, de olyan mintha kótyagos lenne kicsit meg folyton alszik. Segíthet az állapotán a vesekezelés?

82.

Jóformán eddig mindent túlélt, kétszer volt daganata neki, tudom azt hogy egyszer mindenki elmegy, de MOST van esélye neki?

Oxigént szipuzott már régóta, sok gyógyszert szed valami tizenakármennyit, de eddig még mindig sétált meg kiment a kertbe satöbbi. A vércukra folyton igadozik neki, cukorbeteg igen, gyógyszert szedett a cukra beállítására. Az egész gond ott kezdődött, hogy nem vett be egy szemet belőle, utána elkezdődött elvileg a gond, felment a cukra, aluszékony lett, legyengült, álmába beszélt, kiabált, valószínűleg az oxigénhiány miatt. Aztán bevitték a kórházba hogy a cukrát megint beállítsák, de nem igazán érezte jól magát, enni evett rendesen, meg ivott is. Ott is folyton elaludt. Aztán tényleg vasárnap érezte azt hogy gyengül a bal fele neki, nehezen fog vele. Enni ettől függetlenül evett rendesen. Aztán ma reggelre elvesztette az eszméletét, nem ébredt fel az alvásból, átvitték az intenzívre, ott kiderült hogy a veséje nem megy neki, a tüdője meg megint. Lélegzik, de a tüdejébe a hörgők nem veszik fel az oxigént vagy mi. Régen nagyon erős dohányos volt, régóta kezelik már a tüdejét, tízévek óta. Hörgőtágító injekciókat kapott a kórházban amiről tudok. Attól jobban lett, már ahhoz az állapothoz képest amivel előtte volt. Amikor ma eljöttem tőle volt vizelete, az nemtudom mennyire jelent jó jelet, inni nem engedik. Infúziót kap meg oxigént az orrára.

Nem kaptunk jó híreket. Az egyik orvosnő azt mondta hogy az intenzívről már nem fog kijönni, összeesett, összezsugorodott a tüdeje, még ha kívülről látva nem is volt neki tünete, akkor is ment neki összfele. Egy másik orvosnő azt mondta hogy bízzunk benne, Ő nem adná fel a papát ilyen könnyen, mert sokan kijöttek már hasonló állapotban az intenzívről. Most nemtudom mi lesz. Dialízisre viszik ma + kezelésekre. Magánál, ébren van azt mondták az orvosok, de csak délután látogathatjuk meg.

Délelőtt leállt a szíve, újra kellett éleszteni, a tüdeje sem bírja már tovább, géppel segítik a légzését. Hamarosan el kell köszönnünk egymástól.

Visszaadták a személyes tárgyait. Beszéltem még hozzá, nem volt eszméleténél, de úgy tűnt reagál arra amit mondunk neki, még amikor meghallotta a hangunkat elmosolyodott is. Próbálta volna emelni a kezét meg izgett mozgott de semmi ereje nincs már. Elmondtam neki őszintén mindent, úgy éreztem hallja és érti amit mondunk neki. A Jóisten emelje a karjába, egész életében azért dolgozott hogy a családja jól éljen és hogy meglegyen mindenük. Tudom hogy gyönyörű halála lesz. Érzem.