Milyen a bulimiás ember?

Nincs személyes tapasztalatom,de:

A bulimia nervosa nevű betegségben szenvedő embereknek gyakorta vannak falánksági rohamaik,és ilyenkor sokat esznek,gyorsan.Aztán bűntudatot éreznek az elfogyasztott étel miatt,és hánytatják magukat,hashajtót szednek.Ők nem soványak,sőt némelyikük normális testsúlyú.De ehhez a betegséghez hozzájön a depresszió meg a hormonális és anyagcserezavarok.A bulimia évekig fennállhat.

Huh...

Először anorexiás voltam, majd etettek. Ekkor átmentem túlmozgásos bulimiába (alig kaja, napi 4-5 óra intnzív mozgás - MINDIG mozogtam, ülve, állva, fekve is járt a lábam).

Aztán egyszer megint sokat ettem, meg fel is voltam pufódva lehajoltam valamiért és kijött a kajcsi. Ekkor még nem foglalkoztam vele, de zavart, hogy fáj a gyomrom, meg egyszer sikerült és utána direkt préseltem a hasam. Sikerült, így ha sokat ettem kihánytam. Eleinte 1-2x hetente, aztán egyre sűrűbben.

Napi 1-2x ettem, de dél felé rám jött a zabálhatnék, akkor elmentem egyetemről és ettem. Péksütit, édeset, aztán sósat majd megint édeset, míg úgy éreztem szétszakadok. Aztán wc és hányás. Jól esett megkönnyebbülni. Sűrűsödés, már naponta, aztán naponta többször.

Az egyetemről kibszcsiztak, pénzemet elhánytam.

Meló után hányás, evés után hányás. Most már napi 3-4-5 van. Mikor épp roham van, akkor semmi gáz, de utána iszonyat bűntudat, üresség, önundor és kétségbeesés. "Nem akarok meghalni", a sírás határára kerülök. Gyűlölöm azt, aki ezt tette velem, gyűlölöm a bulimiát és magamat, a gyengeségemet, az életemet. "Jobb lenne meghalni", mert ennél minden jobb.

Akkor megfogadom, hogy ez volt az utolsó, aztán újra rámjön a roham, és eszek-eszek gondolkozás nélkül, mindent. Feszül a gyomrom, aztán mikor megkönnyebbül, akár az orgazmus. Hullámokban önt el a "jóság", és akkor imádom az egészet, aztán megint undor mindentől... és ez megy minden nap... dokira pedig nincs pénzem, mert minden pénzemet a betegségemre költöm. Ural a dolog, báb vagyok a zavar kezében, egy kiszolgáltatott senki.

25L