Hogyan halnak meg a rákos betegek? Mit éreznek? Mi történik a testükkel?

Ez mindenkinél más, hisz a rák fajtája is sokféle.

De a szervezet általános legyengülése a fő jellemző.

Sajnos nem olyan egyszerűen, hogy összeesnek és vége. Az áttétektől tele lesz a testük daganattal, és végül összeomlik a keringésük. Hetek. hónapok telhetnek el hatalmas fájdalommal. Lefogynak, mivel enni is alig tudnak.

Sajnos nekem mind a két szülőm rákban halt meg, tehetetlenül néztem végig, ahogy az életerős emberből csont és bőr lesz, és sirnak a fájdalomtól, ha meg kell mozdulniuk.

Legnagyobb ellenségemnek sem kivánom ezt a betegséget.

Vérzés, láz is lehet - ekkor szoktak vele orvoshoz menni (hacsak nem tapintható valahol maga a daganat), a fájdalmak később jönnek. Ezek egyrészt az abnormális anyagcsere miatt vannak, másrészt a sejtburjánzás miatt, amely olyan sejttömeggé válik, ami állandó jelleggel idegvégződéseket ingerel.

Ha tüdőben van a daganat vagy áttét, akkor tulajdonképpen a légzés lehetetlenül el - vagyis gyakorlatilag a fulladás végez a beteggel. A többi szervnél is nagyjából így kell elképzelni: tönkreteszik a funkciót, ráadásul ezek a sejtek csak úgy zabálják a cukrot, vagyis mellettük az ép, normális sejtek éheznek.

Ez teljesen attól függ, hogy milyen rák.

Pl. leukémiánál ált. fertőzés vagy agyvérzés okozza a halált, mert a rákos sejtek kiszorítják a normális vérképző sejteket és nem lesz elég vérlemezkéje és funkcióképes fehérvérsejtje az illetőnek.

Húgyhólyagrák okozhat pl. alsó húgyúti elzáródást, ami a vérben lévő salakanyagok felhalmozódásához vezet, ami aztán rengeteg csúnya dolgot okozhat (szívmegállást pl. az elektrolit eltérések miatt).

Aztán láttam már sajnos olyat is, hogy méhnyakrák ráterjedt az egész kismedencére, elzárta a beleket...ami alul nem jött ki, az kijött fölül, amit aztán a beteg gyakorlatilag belélegzett.

Kívánom, hogy soha ne tapasztald meg se Te, se a hozzád közel állók! Két ember "elfogyását" kellett végig néznem (nagymama és egy barát). Ez a betegség nagyon alattomos legyen szó bármelyik szerv betegségéről. Egy barátunknál úgy alakult ki végstádiumú gyomorrák, hogy szinte semmi tünete nem volt. Fél év alatt halt meg. Májusban temettük.

A betegség vége felé már az egész testben szétszóródik a daganat. Erős (sokszor alig csillapítható) fájdalmat okoznak a csontáttétek (csonttörésekkel is járnak). A betegek lefogynak, nem marad erejük semmire. Általában végül a keringés összeomlása miatt mennek el, de ekkorra már többnyire nincsenek maguknál.

Nekem édesapám volt daganatos beteg, agydaganata volt. Sokat fájt a feje, de a neurológus nem küldte el koponya CT-re vagy MR-re, nem látta indokoltnak, ráfogta, hogy migrénes. Ezt november 30-án közölte vele, december 3-án édesapám összeesett, rohamkocsi vitte a kórházba, ahol kiderült, hogy tenyérnyi nagyságú rosszindulatú agydaganattal állunk szemben. December 10-én megműtötték, Karácsonyra hazatérhetett, majd január 3-án tüdőembóliával ismét kórházba került. (Sajnos a kettő gyakran együtt jár.) Még a decemberi műtét előtt a neurológus felkészített minket arra, hogy fél év-egy év lesz az az idő, amit még velünk tölthet.

Miután kikerült az embólia miatti kórházi tartózkodásból, jobban lett, elkezdődhetett a kemoterápia meg a sugárterápia, ami némileg gyengítette, de nem volt annyira vészes (leszámítva a szokásos következményeket, mint a hajhullás, fogyás, étvágytalanság), állapota elfogadható volt. 3 havonta kontroll, a véreredmény októberig nem mutatott semmi problémát. Az októberi véreredmény kimutatta, hogy a daganat visszanőtt, és inoperábilis, tehát nem műthető, csak gyógyszerrel lehet enyhíteni a dolgon. Innentől édesapám állapota rohamosan romlásnak indult, egyik napról a másikra fekvőbeteg lett, a fogyás rohamos tempót vett fel. Novemberre a daganat elkezdte kifele nyomni a bal szemét, a hó végére már csak szemmel kommunikált, beszélni már nem tudott, a szervezete rohamosan gyengült, ketten kellett felültetni szobavécére. December végére már szellemileg nem volt velünk csak vegetált, míg január 9-én végleg feladta a szervezete.

Remélem elég kimerítő választ tudtam adni a kérdésre konkrét eset teljes leírása alapján.

A legszörnyűbb az egészben az volt, amikor már csak szemmel kommunikált, és tisztán ki lehetett olvasni a szeméből a bocsánatkérést a szenvedésért, amit nekünk okoz azzal, hogy gondoskodnunk kell róla... Pedig nem volt az, nagyon nem...