Az egyik szakember A-t mond, míg a másik a szöges ellentétét, B-t állít. Melyikük tanácsát implementáljam a mindennapjaimba, mi tévő legyek a továbbiakban? (Gerincprobléma)

15 éves korom óta birkózom a gerincemmel. Amikor megkezdődött a kilencedikes tanévem, elkezdtem járni edzőterembe, ahol az akkori társam felhívta arra a figyelmem, hogy a hátam nem teljességgel szimmetrikus, ebből kifolyólag a legtöbb gyakorlatot helytelenül hajtom végre, és feltehetőleg gerincferdülésem van. Ennek fényében el is látogattunk akkor még a gyermekortopédiára, ahol megállapították, hogy valóban nagyon enyhe ferdüléssel rendelkezem, ami elméleti alapon gyógytornával korrigálható (1-2 hónap elteltével az iskolai szűrésen ugyanezt a diagnózist kaptam). Az orvosok tanácsára tehát fel is kerestünk egy gyógytornászt, hívjuk őt most Péternek, akivel el is kezdtünk együtt dolgozni.

Tizedik osztály feléig bezárólag nem is volt probléma, szépen ügyesen csinálgattam a Péter által meghatározott gyakorlatokat. A tartásom javult, illetve a tornát kiegészítve farigcsáltam a vázizomzatomat is a kondiban, jól éreztem magamat a bőrömben. (Eleve sosem volt semmilyen jellegű diszkomfortérzetem a scoliosis-t illetően, az edzőtársam éles tekintetének köszönhető, hogy egyáltalán kiderült a baj.) Azonban amikor beütött a Covid, egy elég nehéz időszakon mentem keresztül különféle problémákból kifolyólag, és a keserű hangulatomnak köszönhetően mindennemű mozgásformát hanyagoltam, beleértve a gyógytornát is, konditerembe pedig értelemszerűen nem mehettem, mivel be voltak zárva. Itt kezdődtek el jelentkezni az elején kisebb, majd idővel drasztikusabb negatív változások; elkezdett itt-ott nyomó, illetve szúró érzés jelentkezni a hátamban, a fejemet többet döntöttem jobbra, a válltartásomban aszimmetria lépett fel, az ágyban fekve nem találtam az egyenest, járás közben diszkomfortérzetem volt, amikor ki kellett húzni magam, a lábfejeimnél már nem minimális volt az eltérés a párhuzam tekintetében, hanem az egyik lábamat már jóval hátrább kellett helyeznem, hogy egyenesnek érezzem magam stb. Idővel megembereltem magam, újrakezdtem a tornázást, majd felkerestem Pétert, ekkor lehettem olyan 16-17 éves. Szakmai véleménye szerint elméleti alapon nem romlott a helyzet (ámbár az iskolaorvosok szerint sokkal rosszabb lett), független attól, hogy én sokkal rosszabbnak éreztem a szitut a gerincoszlopomat illetően, ő javulást vélt felfedezni, és értetlenül nézett rám, amikor például a megnövekedett lábtávolságot ecseteltem neki, elkezdte mérőszalaggal méregetni a lábam, mert azt feltételezte, hogy az egyik hosszabb, mint a másik stb. Egy darabig még folytattuk a közös munkát, évente durván egyszer találkoztam vele, és mindig a frissített tornát csinálgattam. Alkalomról alkalomra egyre jobbnak vélte a dolgokat, ami az erőmet és hátam állapotát illeti. Az tény, hogy az előzőekben felsorolt diszkomfort tényezők egy bizonyos mértékben csökkentek, viszont egy idő után stagnálni kezdett az állapotom, és még a mai napig megvannak ezek a negatív dolgok, ha kevésbé gyötrőek is.

Történt időközben, hogy komoly nyakifájdalmak kezdtek el kínozni, természetesen nem azonnal, szépen fokozatosan nőtte ki magát a probléma. Mivel Péter már több ehhez hasonló panaszomat is értetlenül reagálta le, illetve több hónap múlva tudott volna csak fogadni, így felkerestem egy másik szakembert, ez történt körülbelül 2 hónapja (most vagyok 20 éves). Az új szakember, nevezzük őt Rékának, nem csupán gyógytornász, hanem Fascia-közőszövet-, illetve mozgásterápiával is foglalkozik. Ahhoz, hogy meg tudjuk szüntetni a kellemetlen nyaki panaszaimat, a dolgok mélyére ásott, rendesen átvizsgált, csináltattunk teljes gerincröntgent is (amit azelőtt még nem) stb. A nyakam mellett természetesen a gerincemmel is foglalkoztunk, nem ítélte meg olyan borzasztó mértékűnek a ferdeségemet, véleménye szerint sok pici problémából tevődött össze a rossz tartásom és egyéb panaszaim. (Azt egyébként Péterrel egyetemben ő is megjegyezte, hogy laikus szemmel szinte felnemlelhető az S-alakú eltérés, ha valaki pl. spontán szemből rám néz.) A lapos hátamra hivatkozva (melyet Pétertől vagy egyéb más szakembertől nem hallottam még) többnyire nyújtógyakorlatokat csináltunk együtt/adott fel itthonra, plusz párszor átmasszírozott. Kérdeztem tőle, számíthatok-e még egyáltalán javulásra, azt mondta, ha rendszeresen csinálom a tornát, akkor természetesen, az a fontos, hogy a lapos hátamat korrigáljuk, kijavítsuk. Viszont most jön az érdekesség:

Péter előzőleg egyáltalán nem ellenezte a konditerembe járást, azonban megvétózott pár gyakorlatot, úgyismint bárminemű guggolás (akár két öt kilós kézisúlyzóval a kezemben), vállból nyomás, futás. Elvileg ezek túl nagy terhet jelentenének a gerincemnek, és kerülnöm kell őket, ez számomra logikus is, szóval hanyagolva voltak/vannak. Emellett arra fókuszáltunk vele, hogy a hasizmomat, illetve mélyhátizmaimat erősítsük egy jó tartás érdekében.

Ezzel szemben Réka azt mondta (a röntgenképeimet is kielemezve), hogy nyugodtan csinálhatom a Péter által megtiltott gyakorlatokat, csupán a lényeg, hogy az adott izom mindig legyen visszanyújtva, viszont a mélyhátizom erősítést messziről kerülnöm kell(!), ugyanis az az én esetemben pont a laposhát mellett dolgozik, és mindenféleképpen a „teknősbéka” és egyéb gyakorlatokat kell, hogy kövessem, mert azok fognak igazán kompenzálni és korrigálni. Ergo, van két szakember, és ami az egyikük számára helyes és elfogadható lenne, az a másik számára pont, hogy egy nagyon veszélyes dolog rám tekintve.

Nyilván felfogok keresni egy harmadik orvost, akivel újból megpróbálok majd dűlőre jutni, de nem tudom, hogy az eddigiek alapján mit csináljak. Amihez momentán tartom magam, az az, hogy továbbra is kerülöm a Péter által betiltott gyakorlatokat, nem hívom ki magam ellen a sorsot, azonban a mélyhátizomerősítéssel leálltam, helyette marad az edzőterem és a hasizomerősítő a Réka nyújtó- és légzőgyakorlataival kiegészítve. Kicsit elveszettnek érzem magam, az a célom, hogy egyenesítsek még a gerincemen amennyit tudok, ha esetlegesen ez nem megoldható, a romlás kockázatát szeretném teljesen megszűntetni, le lehet ezzel élni egy életet, de ellentétben a 16-17 éves önmagammal, mára már minden lehetőséget megszeretnék ragadni a gyógyulás érdekében. Kíváncsi lennék az internet véleményére, de szeretném, ha az esetleges trollok és társaik kerülnének. A hosszas fogalmazásért pedig elnézést.