A nyolcvanas években önök a gyerek közösségekben,vagy felnőtt közösségekben találkoztak beteg/sérült gyerekekkel és felnőttekkel!?(pl:mint most ahogyan nevezik autizmus spektrum zavaros,sni-s(sajátos nevelési igényű gyerekek,down-kor stbk)

"Mik voltak a tapasztalatok!?"

Nem volt semmi tapasztalat, csak válaszoltam az eredeti kérdésedre, hogy találkoztam akkoriban is sérült egyénekkel.

Amúgy meg sokat segítene, terttamaska, ha leírnád azt, hogy most pont mire vagy kíváncsi

A gyerek KÖZÖSSÉGEKBEN -óvoda, iskola, napközi, zenede, szakkörök- nem lehetett találkozni a normálistól eltérő gyerekekkel.

Nem is valók a különféle sérült gyerekek a normális gyerekek közé. Senkinek nem jó, CSAK a sérült gyerek SZÜLEINEK. Csak a sérült gyerek szüleinek kényelmes, haszna nincs, csak belemagyarázzák.

Sajnos úgy néz ki, hogy egyre több a sérült gyerek, Down-kóros, autista és más. De ez nem lehet indok a normálisan fejlődő gyerekekre való rászabadításuknak. A szüleiknek kellene mindenféle segítséget adni, egyénileg és közösségben is, de az teljesen elfogadhatatlan, hogy a sérült gyerek(ek) miatt egy különben normális gyerekekből álló óvodai-iskolai csoport ne fejlődhessen normálisan.

Lehet időnként, látogatásszerűen, külön programként meghívni a sérült gyerekeket, de ÁLLANDÓ jelenlétre nem helyes.

Hogy "mi a helyzet a felnőttekkel"? Milyen felnőttekkel?

Gyerekekről van szó, arról szól a kérdés.

Különben ott van a tévé, untig eleget foglalkoznak a "megváltozott képességű felnőttekkel", mutatják őket, beszéltetik őket.

Még arról is beszéltek, hogy szavazati jogot akarnak, mert ők is dolgoznak, nekik is kell, hogy szavazhassanak.

Jószándékból csinálnak nekik foglalkoztatót, erre jön a követelőzés.