Mit érzett az, akinek már volt vakbélgyulladása?

A tesóm biciklizett előtte, azt hitte, hogy meghúzott valamit, azért fáj. Mikor már nagyon fájt, a háziorvos is leoffolta, hogy csak szélgörcse van. Még a dokitól hazasétált, de otthon már annyira fájt neki, hogy mentőt kellett hívni, sürgőséggel műtötték, mert már attól féltek, hogy kilyukad neki.

Munkahelyemen dél körül enyhén el kezdett fájni a hasam -kicsit ahhoz hasonló, mint mikor "el akadnak a szelek" . Ez egyre erősödött, 15:00 óra körül már görnyedve gyalogoltam hazafele, akkor már fölfogtam, hogy ez jobb oldalt lent van, azaz a vakbelem fáj. Nem volt semmi hányingerem, talán hőemelkedésem volt. Háziorvos, mentő, kórház. Egyből előre vettek, ügyeletes sebész megvizsgált, de már akkor annyira fájt, hogy enyhén tiltakoztam a nyomkodás ellen. Kanül, vérvétel, (meg amit nem írok le) kérdések, vetkőzés, borotválás, műtőasztal, lekötözés. Ott még motyogtam valamit, hogy mintha már nem annyira fájna (féltem rendesen:) a sebész meg mondta, hogy most már a szike a biztos. Következő kép: pofozgatnak, és mondják, hogy köhögjek, és hogy kivették a vakbelem -idejében. A műtét utáni fájdalom kb tizede se volt annak, ahogy előtte fájt. Szóval Ők megmentették az életem.