Mennyire ritka, hogy én se, se nevelőapám, se anya nem kaptuk el a covidot?

Ezt orvosi vizsgálat/teszt mutatta ki, hogy senki nem kapta el?

Mert az, hogy nem voltak tüneteitek még nem azt jelenti, hogy nem is kaptátok el, hisz sok esetben tünetmentes.

Az oltás meg nem véd a megfertőződéstől, tehát az mindegy hogy oltva vagy, vagy nem.

Idősek vagyunk. Nem oltattuk magunkat,mert nem akartuk hogy megfertőzzenek.

Nem is lettünk betegek.

K,2,3,4

Na megint a sok agyhalott konteós, akik még addig sem jutottak el az egész megértésében, hogy az oltás nem a fertőzés ellen van, de azért osztják itt (is) a mindentudásukat.

Mi sem kaptuk el a fèrjemmel, és nem is vagyunk beoltva.

Szerintem elég ritka, minden ismerősöm elkapta már.

7.

Elég szar méreg, hogy semmi bajom nincs tőle. Ennél itthon a pincében jobbat keverek abból, ami van egy háztartásban.

Ritka volt a fertéss. Főleg lejesen irreleváns pc teszt, influenza volt az, meg sima megfázás, amit ezen a néven marketingoltak.

Kórházi "kezelés" esetén pedig kialakított tüdőgyulladás, agyödéma, gyógyszeres veseleállitás... Aztán baleset, vérző seb, bármi lehetett az.

Nem kaptam el, de igazából a náthát sem már négy éve. Paranoid hajlamú voltam már a covid előtt is, azelőtt em sokat mozdultam ki, eléggé autisztikus voltam és kevesem forgolódtam a Normálisok közt, ezt egy kicsit fokozódott a Covid alatt. A barátaim paranoiásnak néznek, (még az egyetlen paranoid skizofrén barátom is). A Covid idején még jobban ,,elzárkóztam'', mint annakelőtte, az étel nyilt légterű termelői piacokról hoztam el hajnalonként, amikor kevesen vannak, vagy alapanyagokként házhoz rendeltem. A kenyeret magam sütöm, a joghurtot magam oltom, az alapanyagot a piacon veszem vagy sajtkészítő, bioboltokból rendelem. Rászoktam a hüvelyesek (sárgaborsó, lencse) és a magas rosttartalmú gabonafélék fogyasztására, mert igy könnyebb összeállitanom alapanyagokból az étkezést.

Rollert rendeltem, és ha nagy ritkán be kellett mennem a városba, azzal mentem, de újabban már azzal sem bajlódom, hanem rászánok négy órát az odautra, másik négyet a visszaútra és simán gyalog megyek.

Zárt helyen 2020 óta csak hatszor voltam, akkor is csak percekre: négyszer az oltásokat vettem fel, egyszer a távmunka-szerzősés alárását kellett intézni, egyszer anya betegsége miatt személyesen intézkedtem. Azt az erős fajta magyar szilikongumis arcraboruló elég biztosan záró vrusmaszkot hordtam, de most, hogy enyhült a covid, továbbra is fenntartom ezeket, sőt sikerült a távmunkából kapott megélhetésből gondozó szolgálatot is intézni mama számára, meg sikerült svédországból ilyen kórházi labor minőségű légbefúvásos PAPR-maszkot is rendelnem, úgyhogy igazából azóta sem voltam nagyon kinn zárt légtérben. Megpróbálom a napi munka után megmaradó időt továbbra is tanulásra forrdítani. Most lehet hogy ez furcsának tűnik, de igazából korábban, a vírus előtt is kissé hasonló volt az életem, ha nem is ennyire. Nem sokat voltam kinn a Normálisok közt már a korábbi időszakokban sem, mert még ha tiszteltem is őket, amiért a világot igazgatják, de számomra ők idegenek voltak, marsbeli képességekkel bírtak, ilyen felnőtt készségekkel, amikkel én nem rendelkeztem soha. Néhány matematikai és nyelvi képességem megkimélte a gyerekkorm óta tartó különös szorongással járó betegség, igyekeztem ezeket valamiféle munkára használhatóságra továbbfejleszteni.