Jogosan nem tartanak nem normálisnak a körülettem lévők?

Gimi után nem mentem egyetemre, mert egyszerűen nem tudtam összehozni azt a ponthatárt,ami kellet.

A szüleim mindig azzal jönnek, hogy én 15-16 éves korokban elcsesztem az egész életemet, mert akkoriban volt egy szerelmem, aki nem miatt nem tanultam.

Én tanultam de voltak olyan tárgyak mint a matek, amiből 2-es voltam mindig, volt olyan tantárgy sok amiből 5-ös, 4-es voltam.

Mindegy én egy közepes tanuló voltam, de nem akartam , nem szerettem tanulni.

3 szakmát megszereztem.

2 évig dolgoztam, utána férjéhez mentem külföldre.

Megtanultam egy idegen nyelvet perfekt anya nyelvi szintén.

De annnyira megszoktam külföldet, hogy nekem Magyarország már egy falu lett.

Egyszerűen nem tudok már magyar városban élni, Budapest nekem már egy poros fulnak számít.

Most szakítottam a párommal és haza kelett költöznöm a szüleimhez, és mindenki hülyének tart, meg azt mondják nagyra vágyó hercegnőnek érzem magam, mert vissza akarok menni külföldre.

Hiába nincs már ott párom, annyira megszoktam az otthoni légkört, hogy midegy nekem, ha szemetet szedek, csak külföldön, nagy városában éljek.

Azt mondja a családom mennyek Budapestre, ha nagy várost akarok, de ne mennyek vissza külföldre, pedig én vissza akarok menni, mert egyszerűen megfulladok itthon Magyarországon.

Azt modnja a családom, mennyek orvoshoz, mert szerintük nem vagyok normális, hogy külföldre vágyom vissza.

És mindig azzal jönnek, hogy még csak 25 éves vagy, nem kellet volna pasizni, hanem tanulni kellet volna.

De engem meg nem érdekel az iskola, nem tudok tanulni.

Külföld sokkal szebb , könnyebb a munkát találni, és jobban ki tudok kapcsolódni.