Akiknek már hunyt el rákban ismerőse! Voltak jelei, hogy közeledik az elkerülhetetlen? Mik voltak azok?

A testvéremet egy tőlem 150km-re lévő kórházban kezelték. Hétvégén voltunk nála, akkor még úgy tűnt, hogy jó állapotban van. Még a kedvenc süteményét is jóízűen elfogyasztotta. Aztán az lett a furcsa, hogy egyik napról a másikra nem válaszol az üzenetekre. Éppen dolgoztam, amikor anyám sírva hívott, hogy hívta az orvos, menjünk be elköszönni, mert csak napjai vannak hátra. Azonnal kocsiba ültem. Mire odaértem, ott volt a szűkebb család. Szüleim, a férje, a lánya, a másik testvérem, nagynénémék, az unokatestvérem. Akkor még tudtunk vele beszélni, bár nagyon nyomta a fájdalomcsilapító. Szerintem nem tudta, hogy mi tulajdonképpen elköszönni vagyunk ott (szerencsére), csak meglepődött. Este alig akartam hazamenni. Amilyen gyorsan odaértem, olyan lassan értem haza. Másnap a feleségemmel indultunk újra útnak (ő előtte nap nem tudott eljönni), éppen csak úton voltunk, amikor anyám bőgve hívott, hogy ne siessünk, nem várt meg minket, feladta a harcot. Nem érte meg a következő hétvégét.