Valaki valami okosat ehhez hozzá tenni? 2016 óta vannak veseköveim, azóta pszichésen kikészültem. Hipochonder vagyok. Dolgozni nem tudok már. Egyre több a betegségem... 32 éves vagyok.

Hú b+. Mekkora kereszt vagy te. Nem kívánod nekik, mégis körülötted, meg a hülyeségeid körül forog minden és mindenki. Teszel te rá, hogy nekik rossz. Mi lesz, ha a férjed kidől mellőled? Akkor is te leszel a fontos? Téged kell ajnározni? Értem én, hogy figyelmet szeretnél amit gyerekként nem kaptál meg, a betegség szimulálásával most megkapod, de azért legyen egy határ. A családod, férjed zsigerein ugrálsz, mi lenne, ha ők is hipohonderek lennének ma estétől, és ugyanazt a cirkuszt nyomnák le a torkodon amit te nekik? Te kitaposod belőlük a figyelmet és telibesz@rod, hogy ők is emberből vannak és ezt nem érdemlik... Hogy egy élete van a férjednek és azt így éli le, hogy vergődsz a betegségeidben meg a veseköveid között. Tudod a figyelem, a törődés nekik is jól esne.

Pszichológust fizess meg és szabadítsd meg a férjedet a problémáidtól. Ha nem sikerül kivetkőznöd magadból ezt a poklot engedd el a csávót és maradj magadnak a tébolyoddal.