Bele lehet halni a cölibátusba, vagy az erős szexuális önmegtartóztatásba?

A keresztény szerzetesek és papok, valamint buddhista szerzetesek, dervisek, hindu aszkéták vagy mondjuk a Vesta-szüzek rövidebb életűek vagy rövidebb életűek voltak?

Esetleg azok rövidebb életűek, akik nem önként mondanak le róla, hanem valamilyen oknál nem képesek párkapcsolatot kialakítani?

Ugyanaz a kategória, amikor valaki saját elhatározásából mond le róla, mint aki önkéntelenül kényszerül cölibátusba?

A szexualitás is egy olyan elhanyagolhatatlan, alapvető létszükséglet, mint az étel, ital, amit ha hosszú ideig vagy akár örökre nem kap meg a szervezet, akkor bele is halhat az illető? Ha valaki többet szexel és minden vágyát kielégíti egészségesebb lesz? El kaphat betegségeket, mert nem él nemi életet?