Szerintetek gyomorhurutom lehet?

Hogyhogy ott hagyott benneteket Anyud?

Miért nem használ a pszichiáter? Ha már egy éve jársz és semmi javulást nem tapasztalsz, akkor váltani kéne. Én is extrém szorongós voltam ennyi idősen, de nálam volt is konkrét oka, ugyanis dolgoznom kellett gimi mellett, mert anyám egyedül nevelt. 100 km-re utaztam gimibe és utána még dolgozni, majd hajnalra estem haza. De ha neked nincs semmi kiváltó oka, akkor ott súlyos gondok vannak mentálisan.

Sajnálom nagyon Édesanyádat, őszinte részvétem:(

Mindenképp folytasd a terápiát, viszont van sok dolog, ami még a terápiánál is jótékonyabb hatású. Sportolsz valamit? Barátokkal mi a helyzet? Én nagyon durván pánikbeteg voltam és azt tapasztaltam, hogy ha bezárkózunk a szobánkba ezzel a szorongással, csak eluralkodik rajtunk. Igenis ki kell menni az utcára, emberek közé, kirándulni és sportolni! Nagyon fontos a mozgás, a szorongás fizikai tüneteit is enyhíti. Ha nincs olyan mozgásforma, ami tetszene, akkor próbáld meg a táncot, keress egy tánccsoportot, ahova fiatalok járnak és simán szerezhetsz jó élményeket. Céljaiddal mi a helyzet, merre felé szeretnél tovább tanulni?

Figyelj, tudom, hogy nem könnyű így élni, főleg ilyen traumával, de 16 évesen nem hagyhatod, hogy legyőzzön ez a hülye pánik. Valami célj kell keresned az életben, amit szeretsz, ami miatt érdemes tartani magad. Ha az ember jó dolgokat csinál, eltereli a figyelmét a szorongásról és egyből enyhülnek a tünetek. Plusz kicsit gondolj Édesapád helyzetébe, bármennyire is támogat téged, neki is baromi nehéz lehet, hogy elvesztette a feleségét és még a gyermeke is le van épülve. A szorongás az egy érzet, nem valós betegség, bármennyire is úgy érzed, le fog győzni, nem fog! Kicsit rázd meg magad és kezdd el azokat a dolgokat, amiket írtam.