Mit tegyek még,hogy ne essek vissza?

Lehet hosszú lesz, de mindegy.

Régebben lemondtam mindent programot,hogy ha hívtak(barátok,család stb).

Nagyon szerettem legalábbis azt hittem szeretek egyedül lenni. Csomó elvont művészfilmet néztem(The Neon Demon,Donnie Darko) amik mind átöleltek,és még eléggé lehangoló zenéket is hallgattam merthát nem éreztem akkor még a hatását nyilván ennek. Merthát szerettem és álölelt a magány akárcsak a szenvedés mert hát jól esett, csak nagyon vékony a jégen táncoltam afelé,hogy szimplán feladjam az életem,tudom klisés megminden,de volt hogy csak feküdtem a szönyegen sírí kussba egyedül és csak a plafont bámultam és nemis éreztem igazából semmit, se örömöt,se szomorúságot tényleg semmit úgy tudnám leírni,hogy 0%on voltam meg szürke és néma.

Aztán jött a karantén, azt hittem sok barátom van,de rájöttem,hogy mindenki leszar ( szó szerint egyik se írt rám. Régebben azt hittem sok barátom van,de arra is rájöttem,hogy mindig én keresem és írtam rájuk-na ezt abba hagytam és le is csökkent a barátok létszáma szépen lassan nullára. A legjobb barátnom is szart mindig a fejemre pedig irtam ra mindig fuggetlenul attol hogy visszairt vagy nem,de elköltözött és leis szarja a fejem mar 3honapja kb.

NADE javult a helyzet kizártam minden fake friendet az éltemetből,mert nem érdemelt meg egyik se ha visszagondolok, viszont nagyon félek hogy megint elkap ezaz érzés hogy jó egyedül lenni. Már nem nézek és nem hallgatok semmi olyat ami lehangoló lenne szóval. Csak az lenne a kérdésem igazából semmi csak le kellett írnom.