Tényleg ide jutottunk,hogy egy megfázással is rá fogják az emberre,hogy covidos?

Ráfogni nem fogják rá senkire, hogy COVID-os, azonban a protokollok elővigyázatosságból egyelőre úgy szólnak, hogy amennyiben egy betegnek vagy pl. az intézet egy dolgozójának olyan tünete van, ami lehet covid-tól is, akkor a covid-ot laboratóriumi szerológiai vizsgálattal kell kizárni. Ebben amúgy egyáltalán nincs semmiféle ördögtől való, vagy új, tucatnyi dolog van, amit mindig is így kezeltünk az egészségügyben, csak az vitathatatlan, hogy ez a covid-dolog tényleg kezd azért már kissé unalmassá válni. De ez ugyanolyan, mint pl. ha valakinek szorított a mellkasa, kiverte a veríték, légszomja volt, stb, akkor először elkezdték szívinfarktus, főverőér-repedés, tüdőembólia, és még mit tom én, pontosan mi az anyámkínja irányába vizsgálni. De nem azért, mert ráfogták volna, hogy ilyesmije van, hanem mert ezeket ki kell a protokoll szerint ilyenkor zárni, mert ezek potenciálisan életveszélyes kórképek. És ha ezeket kizárták, akkor léptek tovább pl a mozgásszervi eredet vagy teszem azt, a pánikszindróma keresésére.

4-es. Ja, az más, az mondjuk tényleg eléggé parasztság amúgy emberektől, én is tapasztalom :(

Tudom, hogy nem teljesen ide tartozik de erről jutott eszembe: Amikor utazom a BKV-n, fiatal korom ellenére azért igyekszem ülőhelyet találni, bár általában az se zavar, ha végül kénytelen vagyok állva utazni. Van azonban néha, hogy annyira fáradt vagyok, kimerült, vagy izomlázam van, stb, hogy kifejezetten jó ülni. Bár amit írni szeretnék, abból a szempontból ez talán másodlagos, főleg az az alaphelyzet számít, hogy ülök a BKV-n. Na mármost időnként előfordul, hogy jön valami nyugdíjas, pl. nagyon felpakolva, stb. A nagyon szimpatikusaknak, aranyosaknak magamtól át szoktam adni a helyemet, a búval b*szott, kapásból a kérdéshez b*szd meg a létrád módon állóknak viszont nem. Kivéve, ha veszik a fáradságot, és illedelmesen megkérnek rá, hogy leülhetnének-e? Egy ilyen udvarias kérdéssel azoknak is nyert ügyük van (lehetne) nálam. Amivel viszont ki lehet kergetni a világból, és amit utálok, és dafke se adom át olyankor a helyemet: rengeteg van köztük, aki egy szót se szól, csak nagyon rosszallóan néz, esetleg látványosan szenved a szatyrával, beszél ugyan, de nem illedelmesen kér, hanem fennhangon, és nem egyszer hosszan magában méltatlankodik. Pedig mibe kerülne neki inkább illedelmesen megkérnie, hogy hadd üljön már le? Én azt gondolnám, erre is érvényes ilyenkor, hogy segíts magadon, az Isten is megsegít, ha pedig b*szd meg a létrád módon állsz hozzá, és csak méltatlankodsz, meg rosszalsz, de a kisujjad se mozdítod, hogy változtass a dolgon, akkor bizony meg is érdemled.