Melyik volt a rosszabb, felni egy betegségtől hónapokig vagy megtudni hogy valóban beigazolódott a gyanú?

Félni tőle.

Miután beigazolódott a gyanú, nem ütött akkorát, mert előtte már "kirettegtem" magam, és legalább már nevén lehetett nevezni a problémát.

A diagnózis után pedig rögtön megkezdték a kezelést, és most már sokkal jobban vagyok.

Nekem párszor bevált a félelem.

Az a gond, hogy nagyon erősen szíven üt egy-egy diagnózis. Ráadásul azt látom a környezetemben, hogy a krónikus betegségeket nem kellő hatékonysággal kezelik (még tünetileg sem) illetve a gyógyszer mellékhatására sokszor újabb gyógyszert kell szedni pár év után. A ráknál meg az a kérdés, hogy mennyi idő után hal bele az ember.

Az is problémám, hogy azonnal begyógyszerezik az embert, de az életmód hatásaival nem foglalkozik a legtöbb orvos.

Ezzel szemben most autoimmun pajzsmirigy-gyanúval megpróbálom magam rávenni, hogy tényleg elmenjek majd az időpontomra a bőrgyógyászhoz (egyelőre elsősorban bőrtünete van).

Viszont vannak szándékosan kezeletlen alapbetegségeim, amikkel 10-15 éve elvagyok és azt is megtanultam, mi jó rá. Ez többet is ér, mint anno a gyógyszer, amit szedtem.