Vírushelyzet kezelése felnőtt ember módjára? Felelősségtudat?

Nem tudom miért akadok még mindig ki anyámon. Illene már végleg elköltöznöm és akkor megoldódnának az ilyen problémáim, mivel a helyzet csak romlik, ez most már tényleg tervben van.

A sztori lényege, hogy a húgom osztályából ketten is elkapták a vírust, az egyik történetesen a padtársa. Pár nap után a húgom is elkezdte szarul érezni magát, fájdogált a feje, nem érez szagokat, stb, a szokásos. Én ekkor mondtam, hogy akkor ha nem szükséges, ne legyen a közös térben, ha igen akkor maszkban, menjen a szobájába, ne fogdosson össze semmit lehetőleg. Erre anyámtól a következő reakciók jöttek:

- zárjam disznóólba? (???)

- most már úgyis mindegy

- már nem is fertőz (???)

- nem is biztos hogy a koronát kapta el

- a hite erős és hiszi hogy nem fogjuk elkapni

Ez nem valami kitaláció, bárcsak az lenne, én ezek után már tényleg kivoltam idegileg, elküldtem anyámat ahova csak lehet, nem szoktam pedig csúnyán beszélni vele.