Epilepsziás roham lehet mikor mintha valami fura szagot éreznél utána kis bágyadtság érzés aztán 2-3 percig nem tudsz megszólalni? Mindezt minden előjel nélkül.

Szervusz, sorstárs!

Ha követed az utolsó kommentedben írtakat, azzal lehető legracionálisabb döntést hozod úgy a magad, mint a téged segítők érdekében. Aki azt mondja, hogy egy így előállt szitut könnyű elfogadni, alkalmazkodni, az ordas nagyot hazudik. Főleg úgy nem, hogy biztos akad majd sok kretén, aki keresztbe tesz, igyekszik visszaélni a helyzeteddel. Neked kell figyelned magadra, gyűjteni a tapasztalatokat és figyelni a "megérzéseidre". Ha első blikkre hlyének néznek, akkor is. Idő kell ahhoz, hogy tudd, melyik eseménynek, melyik életkörülménynek van/lehet köze valóban a bekövetkező rohamhoz.

Ha 3-4-5...és több esetben van olyan érzésed vagy tapasztalatod, hogy "ezt én már éreztem" , "ez ismerős", "múltkor is így volt", azokat a későbbi időszakra érdemes megjegyezni, hogy legyen mivel összevetned, legyen mi alapján valóban létező összefüggést keresni, dokival megosztani. Később pedig olyan következtetést levonni, aminek úgy tapasztalati alapjai vannak, bizonyítható, nem találgatás eredménye. Akkor tudsz magadért tenni (nem csak epi tekintetében, az élet minden egyéb területén is), ha minél távolabb tudod tartani magad a bizonytalanságtól. És te legyél az utolsó, aki a --könnyebb utat választva-- átvered magad a palánkon! Abból kapsz másoktól is eleget, hol jószándékból, féltésből, buksisimogatós kíméletből, hol kiközösítés, tudatlanság, tőled való félelem és egyéb primitív ok miatt. Nekem mindkét verzióból bőven kijutott és a jóindulat, szeretet-szülte szituk mindmáig feldolgozhatatlanok. Mert aki rosszindulatú sötét tapló, azt félreteszem, vagy hamar elküldöm a rabokéra. De mit tegyek azokkal, akik segítő szándékkal idéznek elő nagy bajt, akár életveszélyt jelentő helyzetet? Jómagam mára a "talán", a "lehet", az "esetleg", "mintha" - kezdetű találgatásnak helyet sem adok, nem engedhetem meg azt a felelőtlenséget, luxust, hogy kőbe vésett, haláltuti dolognak vélt dolgot 3-4 hónap múlva kézlegyintéssel elintézzek, hogy "Ja, bocsika, tévedtem, mégsem úgy van az!" És nem azért, mert lehet, hogy azon a kis "bocsikán" pl az életem is múlhat, azért egy másodpercig se kár. De mások, a körülöttem lévők életét is megnyomorítom. Nem elég, hogy 0-24-ben nekem ugrálnak, miattam rettegnek, még olyasmire is ráfeszülnek, amire nem kéne? Na, nekem az a sok(K)!

Abból indulj ki, hogy TE vagy a saját, legközelebbi felelős hozzátartozód! Szeresd és becsüld magad, neked kell egy életet leélni vele. Ha néha lekapcsolják nála a villanyt, akkor is.

Tegyél azért, hogy az az ember naprakész legyen belőled, akinek akkor is észen kell lenni, ha éppen nem tud magáról. No, ez vagy te! Te --lehetőségeidhez mérten-- legyél képben, jól informált arról, mennyire híg a szr a palacsintában! Fogadd el magad, annál is inkább, mert lehet, sok embertől nem tapasztalsz majd elfogadást. "Szedd a gyógyszert és kész" > < de próbálj minél több konkrétumot kimazsolázni a hétköznapjaid történései közül. Ha az életösztön egészséges benned, akkor hamar rájössz, hogy (nagyon)nem ajánlatos egy véleménynél/tanácsnál leragadni. Te is tehetsz azért, hogy pár év múlva ne az legyen a merevlemezeden az egyetlen cucc, hogy "szedd a gyógyszert és kész!"

Sanszos, hogy te majd felnőttként akár TELJES életet élhetsz. Mivel pedig sok "egészséges" társunknak ez sokszor a maga mélysötétsége okán nem sikerül, hát --IQ-light szellemi teljesítménynek megfelelően--könnyebbnek találják a magunkfajtát a víz alá nyomni, mint úszni tanulni! Ha az "elfogadást" illetőleg esetleg felmentést szeretnél kérni, betegségre hivatkozva kihúzni magad a felelősség és a feladat alól, akkor jusson eszedbe, hogy az epilepszia segítséget jelenthet a önbecsülés, az önállóság, a felelősségtudat és a problémamegoldó-képesség fejlesztéséhez. Soha ne arra ugorj, MIT mondtak! Te mindig azt mérlegeld először, KI mondta azt, amit! És legtöbbször rájössz, hogy legtöbbjüket meghallani sem érdemes, nemhogy reagálni rá. Így tudsz olyan embereket gyűjteni magad köré, akik téged úgy szeretnek, ahogy vagy.

A jövődet tartsd szem előtt! Iskoláid? Végzettséged? Szakmád?

Néhányan pl. belefutnak abba, hogy az iskolapadból kikerülve rájönnek, esélyük sincs ott elhelyezkedni, ahová menni akartak. Nehogy későn derüljön ki, hogy az epi miatt a választott szakmádban nem érvényesülhetsz! Ilyen és hasonló fajsúlyú dolgokat tarts szem előtt, ne azt, ha egy-egy baromállat "beszól!