Mit tegyek ha pánikbetegségemben senki sem áll mellettem?

Teljesen megértelek, 14 éve küzdök pánikbetegséggel és szorongással, most fogom én is elkezdeni a gyógyszeres terápiát, és nekem pont ezért húzódott el ilyen sokáig, mert nem nagyon álltak mellettem...Kérlek, hogy nagyon vedd komolyan a dolgot, és ne aggódj, ki fogsz tudni gyógyulni ebből, de ehhez össze kell szedned magad és kiállnod magadért. Tudom, hogy kegyetlen nehéz, de most magadat helyezd előtérbe, ne azt amiket anyukád mond neked. Ne hagyd magad meggyőzni arról, hogy ez hiszti. Nem hiszti, nem csak bemagyarázod, hogy rosszul vagy, hanem valóban zavar van a központi idegrendszerben. Ettől még nem vagy súlyos beteg, de a szervezeted ezzel az erős rosszulléttel üzen neked, hogy változtatnod kell az életviteleden. Keress fel szakembert, egyedül nehéz. Valaki kell, aki megért, megnyugtatna, ha látnád, hogy van aki tudja miről beszélsz.

Mivel mondtad, hogy anyukádnak is lehetnek mentális gondjai, ez két szempontból is fontos. Egyrészt genetika tekintetében, örökölhettél tőle hajlamot (én is örököltem édesanyámtól, neki is vannak/voltak pánikzavarai), másrészt lehet, hogy így próbálja homokba dugni a fejét, nem? Talán nem akar szembesülni vele, hogy neked is gondjaid vannak és ilyen rosszul próbálja megoldani.

Nem lehet,hogy melletted áll,csak nem veszed észre?Egy szülőnek rossz a gyerekét betegnek látnia és sokszor tanácstalanok(tapasztalom).

Én is voltam pánikbeteg,de nekem sikerült legyőzni,néha előjött,de tudtam kezelni. Talán az segített(régen),hogy jó volt a humorérzéke m és rengeteget nevettünk a suliban a többiekkel,na meg a tanárokkal is. Keress fel egy pszichológust,hátha tud segíteni vagy a munkahelyeden szerezz barátokat és a komfortzónádból mozdulj ki.Sportolj,táncolj,énekelj,olvass,tarts valamilyen állatot. Gyógyszerre nem tudok mit írni,mert én is szedek és nálam más a helyzet,mint nálad.Jobbulást kívánok!

Édesem, nagyon sajnálom. Valószínűleg sokat segítene ha kikerülnél a mérgező körmyezetből melyben élsz.

Nekem is ugyanez van. Másfél éve küzdök vele. Az ájulás érzés már meg se kottyan. Egyszerűen már nem tudom komolyan venni ezt a reakciót a saját testemtől.

Ha jön az ájulás érzés és van rá lehetőséged akkor fekudj le es csak vard h atmenjen rajtad az erzes.

En szedek antidepresszanst, nyugtatót soha nem vettem be. Pedig bevehettem volna, nem leszel fuggő ha észnél vagy.

Bármi kerdesed van nyugodtan irj provatban is