Szerintetek mire jó, h egy 16 éves lányra ráfogják, hogy anorexiás?

Én voltam. Hát nem voltam alultáplált sem... Azóta meg csak olvadnak fel a kilók... Genetika. Mondjuk ha futni is elmerészelnél menni, már megbélyegeznének bolondnak....

Tinik, gyerekek alapból vékonyabbak, meg nő a szervezet, nyúlsz... Nálam sokkal vékonyabbak is vannak.

Másrészt azt veszem észre, hogy már bocsánat, de a dagadt emberek aggatják rá ezt másra... Érdekes előte sem utána nem mondta rám senki, csak a gyerekorvos... Meg behülyítette a nagyon túlsúlyos apámat...

Mit ne mondjak. Amikor meg már felnőtt leszel, meg már nem leszel annyira sovány, meg van akinek ilyen a genetikája...

Másrészt a BMI-t nem gyerekekre terveztél, meg nem szentírás.... Ha valaki a sovány kategőriába esik, csináljuk ki, főleg ha még nem is felnőtt?

Azokat nem én írtam. Ne itt vezesd le a feszültséget...

Apám lebattyogott a tudtom nélkül hozzá, írotott vele beutalőt "anorexia" címszó alatt. Sírtam, bementem a kórházba, ahol bent voltam 2 napot és hazaküldtek, hogy semmi bajom, anorexia meg főleg nem. Utólag apámtól máig hallom.

Nem, nem hitte el... Utána voltak cifrábbak is. Meg igen, a testképzavar pont az, hogy direkt éhezteted magad, nem az, hogy sován yvagy alkatilag.

Az jobb hogy agyontömöm magam és van 60 kiló túlsúlyom, mint apámnak.. Kettes típusú cukorbetegség, meg mi egymás.

Egy cikkről jutott ez eszembe, ami alá írtam. Hogy manapság nagyon divat minden lányra rmáondani, hogy anorexiás, aztná jöttek a kövérek.

Szerintem azért, hogy úgy írt beutalót a gyerekorvos, hogy még csak nem is látott, apám ment le hozzá. Nem a pszichiátrián voltam, hanem a gyermekosztályon, nincs gyermek pszichiátriai osztály, 16 évesen meg odatartozol... Utána odakényszerített párszor oszichiáter rendelésre apám, ha annak meg elmondtam, hogy mi van, meg egy vadállat apám, akkor meg én voltam a rossz.

Vicc az egész. Meg szerintem bár nekm nem volt ilyen gondom, de ha valaki valóban anorexiás lenne, sem az a megoldás, hogy bnátjuk, kicsinlájuk, akarata ellnére oszichiátriára küldjük. Vannak életveszélyes helyzetek, tudom, de ez kornátsem az. Csak egy egészséges tinilámy, aki akkor vált volna nővé, neki a kikészítése, meg csesztetése.

Meg milyen furcsa, hogy mihelyst kinőttem a tinikorból, már nem vagyok annyira sovány. Másrészt olyanokkal nem foglalkozott a kedves orvos hogy észrevegye, hogy gerincferdülés stb., de az "anorexia" fontos volt.