Kiskoromban nem foglalkoztak a csipőficamommal, lépten-nyomon röhögnek, hogy "jogyan megyek". Mit lehet tenni?

Sajnos nagyon kacsázva is. Meg rossz a tartásom, meg kileng, kattog a csipőm, néha annyira, hogy le kell ülnöm. De ez nem vészes, de nem tudom, hogy miért jogosít fel bárkit. Észre sem lehet venni, de ha el kell mennem emberek előtt, 98 %, hogy ez lesz, hogy kiröhögnek. Még a saját szüleim is.

Mondjuk nem tudom, mi a jobban gáz, hogy úgy nézek ki mint egy gömb és kivihogok valakit, mert betegség miatt kicsit csámpásan megy. Vagy az, hogy kiskoromban nem tettek semmit, később geroncferdülésem is lett és nem tudok szebben menni, ennek ellenére nagyobb távokat is megteszek gyalog gond nélkül... Ha odanézek, akkor elfordul és elindulok, akkor megint nyerít...

Már fel sem veszem. De apámék is folyton gúnyolódnak, meg "xy is mondta hogyan mész és röhög", meg "biztos nem köszöntél nekik te mocsok azért". Utolsó suttyó parasztok.

Az nem baj, hogy apai ágon az összes nő, nagyon távoli rokon is csipőficamos. Akkor valószínűleg, hogy én vagyok a hibás...