Hogyan vizsgaljak az agyi verkeringest, hogy eleg jo e?

Köszönöm az eddigi hozzászólásokat.

Idővel kiderült, hogy három helyen volt a szervezetemben súlyos, életveszélyesnek mondható keringési zavar, melyet több, mint egy tucat orvos nem vett észre, és félrekezelt. Háromszor feküdtem kórházban, egy rakat vizsgálaton voltam túl, még közvetlenül, pontosan ott, ahol a legnagyobb baj volt - is voltam ultrahangozva HÁROMszor. Egyetlen egyszer sem sikerült észrevenni egyetlen orvosnak sem.

Végül egy nagyon komoly diéta, és egy speciális belgyógyászati gyógyszer segített, és több tucat ember imádsága hallgattatott meg, akik értem fohászkodtak.

Mint kiderült, három helyen volt - feltehetően - cisztám, egy a nyakamban, egy a gyomrom magasságában, egy ágyéktájon. Egy évnyi félrekezelés és szenvedés, megbecstelenítés, gyalázás, és kínok után egy kórházi tartózkodás során a hátamra felírtak egy izomlazítót, amit sztrók utan szoktak adni - ez hozott változást.

Először a nyakamban oldódott fel, és a vele járó izomgörcs, és javulni kezdett a keringés a nyakamban - ez lehetett a pánik egyik oka is. Később a gyomrom magasságában oldódott fel.

Feküdtem az ágyon, és duzzadás érzés volt a hasamban, mintha vizet öntenének bele, és már annyira tele lennék, mint egy hordó. Ekkor hallottam (rendesen, saját füllel, akusztikusan) egy roppanás hangot. Olyan hang volt, mint amikor egy kis almát kézzel szétroppantasz két részre, és van egy roppanó hangja. Ekkor egy nagy izomlauzási hullám jött, minden izmom ellazult, olyan is, amiről azt hittem, hogy nincs is, mert már olyan rég tartott, annyire kimerült voltam, hogy már nem is éreztem, hogy van.

Később ágyék tájékon is volt egy.

Amikor ezek fellazultak, olyan fáradtság jött ram, mint aki évek óta nek aludt, egy kellemes érzéssel, és tudattal, hogy ez volt a baj. Rögtön elaludtam, és kb két hétig alig voltam fenn napi pár órát. Azt is csak enni, wczni, zuhanyozni, meg némi szocialis életet élni. Ez idővel tágult, éés egyre többet voltam fenn, míg visszállt a rendes nappal-éjszaka ciklus.

Természetesen azonnal mondtam az orvosoknak, hogy mi történt, de konok, vak, vallásos orvosokként (a tudomany vak híveiként) természetesen nem hittek nekem.

Mimdennek több, mint hátom éve. Azóta jól vagyok, és soha többet nem jártam kórház közelében sem magam miatt, betegség miatt.

Az orvosok nemhogy nem tudnak mindent, de egyenesen életveszély bennük bízni.

Én átcsúsztam a "rostán", ami azt jelenti, hogy a saját szakmai alkalmatlanságuk miatt nem látták meg a bajomat több vizsgálat alkalmával sem, így már azt akarták nekem bemesélni, hogy csak képzelem, és mentális bajom van. Nos, nincs, és mint kiderült, nem is volt.

De volt egy vallási / szellemi oldala is a dolognak - sosem hittem hogy ez valódi lehet, de az. Javaslom, hogy keresse az Istent, akinek van egy kis józan esze, mert ha Isten nincs, ma Én sem vagyok.