Mikortól érdemes pánikrohammal pszichológushoz fordulni?

Én nem mondom, hogy az orvosok és a gyógyszerek az ördög műve, azt viszont tapasztalatból, hogy nélkülük jobban jársz.

Anyám már 40 éve szed minden vackot és semmi hatása rá - már a gyógyszerfüggőségen kívül. 40 éve szenved a pánikrohamoktól, pedig két marékkal tömi magába a xanaxot, meg mellette mindig valami új csodát. Én magamtól leküzdöttem őket, pedig örökletesen sajnos egyéb gond is jutott fejben.

A legelső lépés, ahogy előttem szóltak, hogy tudatosítod magadban, hogy márpedig te erősebb vagy ennél.

A következő, hogy nem tojsz be roham alatt, hanem tisztában maradsz vele, hogy semmi komoly bajod nincsen, nem fogsz megfulladni, nem fogsz belehalni - rajtam a vége felé már senki nem vette észre a páromon kívül, ha épp rohamom volt, ő is csak annyiból, hogy olyankor mindig kitágultak a pupilláim.

Ezután jön a lényegi rész: elvonod a figyelmed. Neten rengeteg jó gyakorlati tanácsot találni, főleg angolul. Mindenkinek más segíthet, pl: enyhébb esetekben rágózás, nyugtató légzéstechnikák (ebben megoszlanak a vélemények, anyám pszichiátere szerint az segít ha gyorsan szuszogsz, külföldi dokik szerint ha elnyújtva veszed a levegőt, lenyugszik a szívverésed és jobban leszel. Szerintem próbálgatni kell, nekem az utóbbi jobban feküdt). Próbáld meg minél több érzékszerved lekötni, piszkálj valamit, figyelj meg valamit, hallgatózz, vegyél fel egy stabil pózt, "gyökerezz" a földbe. Számolj valamit, a térköveket, a foltokat a járdán, a kutyagumit, amit szeretnél :D

Persze, ha szédülsz és bezáródik körülötted a világ akkor nehezebb kivitelezni, de kis gyakorlattal menni fog. Én az a fajta vagyok, aki se lát se hall olyankor, nem fog fel semmit maga körül. Nekem sokat segített ha leültem egy pillanatra a padra és csak figyeltem a forgalmat és a légzésem.

Nem könnyű meló ez, nekem úgy 3 évembe telt és így is néha megszédülök a tömegben, de hamar el tudom már múlasztani szerencsére. Mindenkinek ki kell tapasztalnia, hogy neki mi válik be.

Emellett tessék futni, sporolni, jógázni, amit sikerül, hogy kicsit csökkentsd a stresszt a hétköznapokban.

Ez lenne a te részed a történetben. Pszichológust érdemes lehet felkeresni, mert ez a betegség valamitől kialakult, könnyebb dolgod lesz, ha megtaláljátok és feloldjátok az okát. Pszichiáter és a gyógyszer segíthet, de csak akkor, ha megfogadod a fenti tanácsot. Nagyon fontos, hogy tegyél ellene, mert magától nem fog elmúlni! A gyógyszer is csak ideig-óráig jó, ha nem kapod össze magad, akkor anyám sorsára fogsz jutni :(

Akkor nektek nem volt még halálfélmeletek, mert akinek olyan pánikrohama van, hogy megőrül, vagy meghal, az azonnal akar valami segítséget, és sajnos ez a gyógyszer. Egyébként a pszichológus ingyenes, mivel a problémával először is a házi orvos beutal egy pszichiáterhez, aki továbbutal a pszichológushoz. Így ez ingyenes, tb alapon. Én 1,5 évig jártam pszichológushoz, és segített. Megtanított légzéstechnikákra, önnyugtató tréningekre, amivel lehet kezelni egy rohamot. De én emellett gyógyszert is szedtem, mert annyira sz@rul voltam, hogy nem bírtam volna ki máshogy. A gyógyszert azóta sikerült majdnem elhagynom, nagyon keveset szedek. És nem nyugtatót kell rá szedni, hanem antidepresszánst. Mivel ezek kevert betegségek. A depi, szorongás, pánik kistesók.

Egyébként az utolsó válaszoló nagyon jókat írt, a figyelem elterelés, légzés, sport mind nagyon jó dolog.

Mindenképp menj vele orvoshoz, mert ez nem térfa dolog, ha nem kezelik, sokkal súlyosabbá válhat.

Neurológiára kell beutaló, de pszichiátriára nem. Így a háziorvosnak nem is kell tudni róla. De a társadalombiztosító pszichiáterei semmit nem segítenek, ha nem nyitod ki a bukszádat.

Hirtelen rohamok ellen valóban sokat érhetnek a tabletták. De ezek úgy vannak legyártva, hogy az élet veszélyeztetése nélkül a központi idegrendszert tompítják, bénítják. Folyamatos szedését ezért senkinek nem ajánlom. A rendszer sajnos úgy van megalkotva, hogy minden embert függővé kell tenni, hogy adott esetben irányítható legyen! Szabad gondolkodású egyént a társadalom nem visel el.

Egyébként tényleg tegyél magadért, mert más nem fog.

Sajnos tisztelet a kivételnek, de egy magán pszichológus/pszichiáternek az aktuális buksza vagy (megjártam, csak lehúzott), a TB-s dokinak meg - bocs -, a következő hülye a sok százból.

Ha tudnának, sem fognak tisztességesen segíteni, ebben a világban magadra vagy utalva.

Pszichiáterhez menj. A gyógyszer (antidepresszáns) már első körben 70%, hogy jó lesz (4 hét után), aztán azt szedheted "magadtól" is. Ha nem jó, lehet váltani, az emberek 90-95%-a 2-3 váltás után megtalálja a magáét.

A pszichológus viszont időpocsékolás, folyamatosan járni kell, abszolút bizonytalan kimenetelű (és nem csak azért, mert vannak gyenge pszichológusok is) és legfőképpen erős pánikrohamokra meg folyamatos szorongásra nem fog hatni a ráolvasás. Nem utolsó sorban, a pánikrohamok jó részének nincs semmiféle lelki oka vagy előzménye, hiába sulykolják egyesek, főleg az erőseknek. Aztán akkor lehet keresgélni a pszichológussal, hogy 3 éves korában beleesett-e a kútba vagy sem. Szervi oka van, mint minden betegségnek, nem véletlen, hogy interakcióba lép vele a nyugtató meg az antidepresszáns.