Dr. Tolnai Valériánál járt már valaki?

Engem régebben kényszerbetegséggel kezelt. Még gyerek/serdülőkoromban. Szerintem nagyon jó orvos, és örülök, hogy ő is belátta, hogy a sok gyógyszernek nem sok értelme van, mert csak tüneti kezelés, ezért próbál más természetes alternatívákat. (Homeopátia) Ugyanakkor nekem ez a homeo nem jött be, adott nekem is egy csomó bogyót, de egyik sem használt igazából, szerencsére a betegség felismerése és ennek tudata is annyit segít a mai napig is, hogy már nem kell gyógyszert szednem (régen azt is szedtem), kordában tudom tartani a dolgot.

Ugyanakkor a kezelések ára miatt már amúgy sem engedhetném meg magamnak, hogy rendszeresen járjak. Elég drága. (kb 7000-10000 ft) De ez még pár évvel ezelőtti emlékem.

Mindamellett, hogy nagyon tisztelem, volt olyan problémám vele, mikor ezekbe az új homeopátiás stb. dolgokba belekezdett, hogy az egy órából kb. felet ő beszélt ezekről. Ez nem tetszett, szóltam érte és utána már nem volt probléma. Előtte, régebben sosem fordult elő.

Édesanyám kezdett először járni hozzá pánikbetegséggel, és neki is sokat segített.

Azt tudom javasolni, hogy ha megengedheted magadnak mindenképpen menj el, aztán meglátod mennyit tud neked segíteni, mert ez nyilván a probléma jellegétől függ.

A történet kb 15 éve kezdődött, akkor még a pánikbetegséget nem is igazán ismerték, először ugye szívproblémára gyanakodtak, de miután minden vizsgálat ami erre vonatkozott nem állapított meg semmit, közölték, hogy ennyi, biztos pszichés. Édesanyám nem nyugodott bele, rátalált a doktornőre.

Sokáig ő is szedett gyógyszert, ha jól emlékszem először Prozac-ot, később pedig Xanax-ot. A tünetei ettől teljesen megszűntek, a korábbi heves szívdobogással és halálfélelemmel járó, ájulás közeli állapotok azóta sem tértek vissza. Ha jól tudom most már nem is szedi rendszeresen, hanem csak "vész" esetére van belőle, hátha szükség van rá. Az életminősége viszont a betegség megjelenése óta jelentősen javult.

Azt nem tudom, hogy az ilyenből ki lehet-e gyógyulni végleg (nyilván rajtunk is múlik), de az ember nem szeretne élete végéig gyógyszereken élni és nem is szabad erre törekedni. Ugyanakkor a kezdeti időszakban sokat tudnak segíteni, hogy az elme "megnyugodjon" és neki tudjon látni megoldani a problémát. Szerintem.

Maga a diagnózis is elindíthatja a gyógyulási folyamatot, hiszen megbizonyosodunk róla, hogy "jé, hát ez a bajom, nem olyan vészes, legközelebb már tudom hová rakni a dolgot."

Mivel a pánikbetegség azóta eléggé elterjedt pszichés betegség lett a fejlett országokban, talán már sokkal jobb megoldásokat is kínálnak rá, mint az antidepresszánsok. 15 év alatt rengeteg fejlődhetett az orvostudomány.

:-)

Sok szerencsét és mielőbbi gyógyulást kívánok!