Ha ti a helyemben lennétek, mit tennétek?

Nagyon óvakodok a sírdogálástól, önérzeteskedéstől, de a befordulástól is, amire az ember sajnos nagyon hajlamos, ha megüti az élet. Folyamatosan azon gondolkozok, mit tegyek azért, hogy jobban érezzem magam.

Húsz éves vagyok, régóta egyedül élek, voltak kemény depressziós, szorongós korszakaim, erre én is rátettem pl fűvel,piával, a lényeg hogy belekerültem egy ördögi körbe, amiből sokszor szinte már görcsösen próbálok szabadulni a mai napig.

Egy éve határoztam el, hogy drasztikusan változtatok az életemen. Azóta nagyon sokat tanultam, fejlődtem, és elmondhatom, hogy tényleg sokkal jobb a közérezetem, az életem is nagyjából sínen van. De a körülményeim nem sokat változtak azóta, kedvtelenség, üresség, apátia jellemző. Hogy ne kattogjon az agyam hülyeségeken, hogy ne feküdjek és csak ide-oda forduljak, hogy ne érezzem teljesen értelmetlennek az életet, magamra kényszerítek egy csomó mindent. Hajnali négykor kelek, és van egy napi rutinom, amit estig követek. Nyolc után már alszom. Egész nap fejlesztem magam testileg, mentálisan, lelkileg. Ez leköt és telnek a napok, de ezzel együtt jár, hogy rohadtul stresszesnek érzem magam. Olyan dolgokat csinálok, amiket szívem szerint nem csinálnék, csak erőltetem, mert amúgy meg beáll az apátia, és az még rosszabb.

Másrészről most töltöttem egy hetet vidéken nagyszüleimnél, akikkel valami egészen más univerzumban érzem magam. Néha ott is beütnek a dolgok, és nagyon lehúzós tud lenni mikor csak negatív gondolatok járnak a fejedben, de összességében a mentális egészségem egy teljesen más szinten van. Ők sem tökéletesek, egyszerű parasztemberek, de összességében elég jól kijövünk, és ők is örülnek nekem, mert sokat segítek a gazdálkodásban, van társaságuk, stb. Örülnének neki, ha hozzájuk költöznék.

Régóta gondolkozok, melyik a jobb alternatíva. Ha itthon maradok a kis panelban, úgy érzem rengeteget fejlődök, de nagyon megterhelőek a mindennapok, sok a stressz, sokszor úgy érzem teljesen ki vagyok készülve, az emberi kapcsolataim siralmasak.

Ha kiköltöznék tanyára, lelkileg nagyon jót tenne nekem a nagyszüleim jelenléte, viszont nem tevékenykednék annyit, mint itthon, mert nem érzem a leghalványabb szükségét sem, ha jól érzem magam a bőrömben. Inkább beszélgetek mamával, vagy segítek a ház körül.

Viszont ha kiköltözök, lehet, idővel ismét rosszul fogom érezni magam, tehát nem szeretném, ha ez csak menekülés lenne. Sok körülményt nem írtam le, nem is vagyok biztos benne, hogy van értelme itt tanácsot kérni, de legalább addig is lekötöm magam:"D

Ti mit tennétek? Tapasztalatok is érdekelnek, ti hogyan jöttetek ki egy nehéz élethelyzetből, mi az, ami segített? Hogyan bírkóztatok meg a többi emberrel, akik kritizáltak, vagy olyan tanácsokat adtak, hogy csak gondolkodj pozitívan?