Valakinek volt hasonló?
Tudom, eléggé kínos, de nem tudok a szüleim nélkül sokáig lenni. Kisebb koromban ez még rosszabb volt, konkrétan képtelen voltam akár csak a barátnőimnél aludni. Az mostmár szerencsére gond nélkül megy, viszont hosszabb időre még mindíg nehezen megyek. 2 nap múlva megyek edzőtáborba, amit már nagyon várok mert imádom a sportomat, viszont rettegek attól, hogy 6napig kell ott legyek. Pedig tudom, az nem olyan sok, de valamiért ilyenkor egyszercsak rámjön valami, és tök szarul leszek ( hányinger, fejfájás, rossz közérzet )és elkezdek sírni és ezért nem merek enni, mert félek, hogy attól még szarabbul leszek, viszont azért mert nem eszek tényleg szarul leszek mert elfogy az energiám :D tudom, cseppet bonyolult vagyok, de ha valaki tudna segiteni/tanácsot adni, hogy ezen hogy tudnék túl lenni, azt megköszönöm, mert már nagyon idegesit :(
17/L





Szerencsére nekem nem volt, de a leírásod alapján a kiskori szeparációs szorongás lehet a probléma gyökere. Keress egy jó pszichológust vagy viselkedésterapeutát.
A mostani tábor előtt ez persze már nem lehetséges. De gondolom, ha sokat kommunikálsz a szüleiddel, akkor nem lesz olyan vészes a helyzet. Hívjátok egymást, amikor csak lehet, naponta többször is, cseteljetek Facebookon, bárhol. A lényeg, hogy legyen folyamatos kontakt. És ha mégis rádjön a rosszullét, akkor is hívd fel őket.
De mindig hagyd meg magadnak azt a kibúvót is, hogy ha esetleg nagyon nem bírnád a távollétet, akkor bármikor hazamehetsz saját döntésed alapján.





Pszichológus.
Nem normális, 17 vagy, nem egészséges már ennyire függni a szüleidtől.
Mi lesz, ha csak 300 km-rel odébb vesznek fel egyetemre?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!