Úgy érzem magam, mintha csak egy tárgy lennék, amit mások használnak. Másnak is van ilyen?

Ha másokkal vagyok, akik nem a legközelebbi barátaim, nem tudom, hogyan kéne viselkednem társas helyzetekben és hagyom, hogy ők döntsenek, mert én képtelen vagyok rá, mert nem szeretném, ha aztán nem beszélnének velem és hajlamos vagyok arra, hogy inkább én alkalmazkodom másokhoz és inkább én szívok, minthogy aztán ne jöjjön össze egy találkozó például. De ilyen találkozásoknál is attól félek, hogy csak azért találkoznak vagy beszélgetnek velem az emberek, mert nincs jobb dolguk és csak unatkoztak. És nem igazán akarom elhinni azt, hogy bárki barátkozni akarna velem és mindig valami hátsó szándékot keresek, hogy miért. Olyan bénának érzem magam társas helyzetekben, hogy nem tudom, mit kéne csinálni vagy mondani és csak arra vagyok jó, hogy használjanak. Ha mással vagyok, mindig előrébb helyezem az ő érdekeit és teljesen alárendeltnek érzem magam.

Nem mintha nekem ez jó lenne és nagyon zavar. De érdekel, hogy más is jár-e hasonló cipőben és érzi vagy érezte magát ilyennek és esetleg hogyan tudott ezzel valamit kezdeni?