Futás közben mintha elveszítettem volna a realitással a kapcsolatot. Volt már valakinek ilyen?

Idén márciusban találtam magamnak egy új hobbit a futást. Nagyon jól érzem magam amikor futhatok, egyik nagy célom a 10 km elérése volt, amit május elejére el is értem. Ma elmentem futni, éreztem hogy a testem stresszel, az agyam próbálna kikapcsolni, de nem ment neki. Ez azért is volt fura, mert futás közben mindig nagyon jól ki tudok kapcsolni, vagy éppen segít az ötletelésben is. Most ez, ahogy mondtam nem így történt. Nem akartam sokat futni, de úgy éreztem, hogy nem állhatok meg és szellemileg egyre rosszabb lett. Olyan volt mintha megbolondultam volna közben, mintha nem a saját gondolataim lebegtek volna előttem. Legszívesebben ordítottam volna, de csak futottam tovább. Amikor egy autós rám dudált akkor is, tőlem nem megszokott módon, elég agresszívan utánakiabáltam káromkodva.

Május elején volt egy elég durva szerelmi visszautasításom, ezen már úgy érzem rég túltettem magam és idén érettségiztem ( a szóbeli még hátra van, de az írásbelikre nem lehet panaszom teljesítmény terén). Mostanra viszonylag lenyugodtam és olyan érzés mintha ez az egész meg sem történt volna. Nem tudom mi bajom lehet.